Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

— 39 ­Végül említendő a jámbor számáriaihoz czimzett kápolna mellett püspök Haynald Lajos ur 0 excellentiája által alapított és költségén épülő nözárda. E zárda alapítványának egy részét teszi a bőid. Kovács Miklós püspök tömegéből megvásárolt nemesek rétje, melyet a várostól ama perre tett költségeinek kárpótlására nyere, melyet a város a püspökség ellen indított és elvesztett. Hol e rét? megmondja a Compil. Const. p. II. tit. 2. a 1. mely 1654 hozatott és így szól: „A fejérvári nemesség­nek semminémü füvelö helyek nem lévén, megengedtetett, hogy Linba ellenébe való szigetet irtsák — meg, és lovakat füvelhessék rajta: úgy mindazonáltal; hogy a Fiscus — mostan a püspök — rétéiben kárt ne tétessenek.“ Fejérvárnak története* Hogy városunk már a dákok és romaiak idejében nevezetes volt, mutatja azon körülmény, hogy amazok alatt épp úgy, mint az utolsók birtokában az országnak második főhelye volt. Ugyanazért nem csoda, ha a világrenditö népvándorlások alkalmával a pusztítás angyalának többszöri áldozata lett. így már a rómaiak idejében Európának éjszaki rengetegeiből lezuhanó gótok, kikhez a római jármát nehezen viselő benszülöttek csatlakoztak, földig lerombolták. Helyreállítójának emlékét a következő köirat örökíti: IMP. CAES. M. CN. MESS. QVINTO. TRAIANO DECIO. P. F. A VG. P. M. TRIB. PÓT. II. COS. II. P. P. RESTITVTORI DACIARVM. COL. NOVA. APVL. S. Mivé lett Apulum a rómaiak elvonultával: azt láttuk, mikór Gyula magyar vezérnek Ide ér- keztéröl emlékeztünk. Főbb vonásait azon sorsnak is láttuk, mely azalatt, míg mint Magyarország alkotó része Erdély vajdájának laka volt, érte. Történetileg legnevezetesb korszaka 1542-ben kezdődik, mi­dőn az országnak rendei Martinuzi tanácsára Izabella királynét nagy pompával ide vezetik és ez Fejér­várt a vidék szépsége miatt királyi lakhelyül választja. E kitüntetést azonban csakhamar nehéz látogatás váltja fel. Ugyanis Martinuzi 1550-ben a várost húsz ezer emberrel szoros ostrom alá veszi, 1551-ben ágyukkal lövödezteli, minek következtében Izabella Horváth Ferencznek, a várost védő sereg főparancs­nokának levélben és követei által megparancsolja, hogy Fejérvárt Martinuzinab, ki akkor Ferdinánd ré­szén állott, átadja. Ezt Horváth teljesítette is; de már 1556-ban újból a háborúnak színhelye lett városunk, a midőn Bornemisza Pál pécsi püspökből lett erdélyi püspök Ferdinand részéről Fejervárt, mint főparancsnok, védi. Azonban, miután Petrovics a szebeniektöl segedelmet kapva a várost szor­galmatosán lövödeztette, Bornemiszsza Pál Gyulára vonul és Fejérvár újból Izabella kezére jut. E nőnek kormányzásával kevesen valának megelégedve Erdély nagyai közül, kik mindenek felett azt res- telték, hogy tizenhét éves fia asszonyosan neveltetett, a fejedelemnö a lengyeleket különösön pártolni kezdette. Azért Bebek Ferencz, Kendi Ferencz és ennek fivére Antal a kormányt magukhoz ragadni készültek. Ezt Izabella észro vevén 1558-diki September elsejére ide idézteti és a semmi roszat nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom