A Győri Püspökség Körlevelei, 1949
Tartalomjegyzék
--------------------------------15 2. sz Motu proprio de canon« ' 1099. . PIUS PP. XII. Decretum Ne temere, decessoris Nostri fel. rec. Pii X. jussu latum. statuerat (art. XI.) omnes in Ecclesia catholica baptizatos, etiamsi ab eadem postea defecissent, teneri ad servandam matrimonii formam in Concilio Tridentino definitam. Verum ne irrita evaderent matrimonia eorum, qui, ab acatholicis nati et in Ecclesia baptizati, ab infantili aetate in haeresi vel schismáte aut infidelitate vel sine ulla religione adolevissent, in Codice Juris statutum fuit huiusmodi baptizatos non teneri ad canonicam matrimonii formam servandam. At experentia triginta annorum satis docuit, exemptionem a servanda canonica matrimonii forma hujusmodi in Ecclesia catholica baptizatis concessam, bono animarum haud emolumento fuisse, immo in solutione casuum saepe saepius difficultates multiplicasse; quamobrem Nobis visum est expedire ut memorata exemptio revocetur. Et ideo Nos, auditis Emmis ac Revmis Patribus Supremae S. Congragationis S. Officii, Motu Proprio ac de plenitudine Apostolicae potestatis, decernimus ac statuimus, omnes in Ecclesia catholica bap*:i- zatos teneri ad canonicam matrimonii formam servandam; abrogamus itaque alterum comma paragraphi secundae can. 1099. et jubemus ut verba item ab acatholicis nati, etsi in Ecclesia catholica baptizati, qui ab infantili aetate, in haeresi vel schismate aut infidelitate aut sine ulla religione adoleverunt, quoties cum parte acatholica contraxerint ex can. 1099. expungantur. Hac autem arrepta occasione, Missionaries ceterosque sacerdotes admonemus ut iidem praescipta canonum 750—751 sancte servent. Mandamus igitur, ut hae Litterae Apostolicae Motu Proprio datae in Acta Apostolicae Sedis referantur, ac statuimus ut, quae in iisdem jussa sunt, vim suam exerant a die 1. Januarii MCMXLIX. Contrariis quibuslibet non obstantibus, etiam peculari mentione dignis. Dátum ex Arce Gandulphi, prope Ro3 mam, diei, mensis Augusti, in festo S. Petri in Vinculis, anno MCMXLVIII., Pontificatus Nostri decimo. Pius PP. XII. (A. A. S. 1948. Nr. 8—9. p. 305.) Ismételten érkeztek az Apostoli Szentszékhez kérelmek arra nézve, hogy döntessék el az a századok óta vitatott kérdés, vájjon mi az egyházirend szentségének dogmatikai értelemben vett anyaga és alakja, vagyis lényeges szertartása a jelenlegi római rítusban? Ezért Szentséges Atyánk, XII. Pius pápa 1947. november 30-án kiadott Sacramentum Ordinis kezdetű apostoli konstituciójával ezt az elméletileg és gyakorlatilag egyaránt rendkí- ’■ ül fontos kérdést véglegesen eldöntötte, és pedig a három hierarchikus rendre (diaconatus, presbyteratus, episcopatus) nézve. E döntés értelmében a nevezett rendek szentségi anyaga — legalább is a jövőben — egyedül a kézföltétel, alakja pedig az azt követő Praefationak ama szavai, melyek az illető rend szentségi hatásait kifejezik. A pápai rendelet vonatkozó része így szól: ..Divino lumine invocato, suprema Nostra Apos^olica Auctoritate et certa scientia declaramus et, quatenus opus sit, decernimus esse verba applicationem huius materiae determinantia quibus univoce significantur effectus sacramenta- les — scilicet potestas Ordinis et gratia Spiritus Sancti, — quaeque ab Ecclesia qua talia accipiuntur et usurpantur. Hinc consequitur, ut declaramus, sicut revera ad omnem controversiam auferendam et ad conscientiarum anxietatibus viam praecludendam, Apostolica Nostra Auctoritate declaramus, et, si unquam aliter legitime dispositum fuerit; statuimus instrumentorum traditionem saltem in posterum non esse necessariam ad Sacrorum Diaconatus, Presbyteratus et Episcopatus Ordinum validatem.“ Ami már most az egyes hierarchikus rendek anyagát illeti, a diaco- natusnál és episcopatusnál csak egv kéz- rátétel,lévén, nincs semmi kétség. A pres- byteratusra nézve kimondja a pápai rendelet, hogy annak anyaga az első kézráté- tel. melyet a püspök csendben végez, nem . pedig ennek kézkiter jesztés alakjában tör 153. sz. Pápai döntés az egyházirend szentségének anyagáról és alakjáról. t 1 \ L %
