A Győri Püspökség Körlevelei, 1949
Tartalomjegyzék
4 V: 154 sz. Decrfetum de S. Confirmatione. ténő folytatása, sem pedig az áldozás után történő harmadik kézföltétel. A szentségi formát az egyes rendeknél a szenteíési praefatio eme szavai alkotják: A diacona- tusnál: „Emitte in eum,- quaesuiríus, Domine, Spiritum Sanctum, quo in opus mi- nistrerii tui fideliter exsequendi septiformis gratiae tuae munere roboretur.“ A presbiteratusnál: ,,Da quaesumus, omnipotens Pater, in hunc famulum tuum Presbyterii dignitatem: innova in visceribus ejus spiritum sanctitatis, ut acceptum a Te, Deus, secundi meriti munus obtineat censuramque moram exemplo suae conversationis insinuet.“ A püspökszentelésnél pedig: „Comple in Sacerdote tuo ministerii tui summam, et ornamentis totius glorificationis instructum coelestis unguenti rore sanctifica.“ Az egyes rendek szentségi anyagát alkotó kézfeltételnek fizikai érintéssel kell történnie, bár — mint a pápa kijelenti -— ez a körülmény nem tartozik a szentség érvényességéhez. Ezen pápai rendelkezés nem változtat semmit a nevezett rendek feladásának szertartásain, melyek ezentúl is mindenben a Pontificaléban előírt és eddig is szokásos szertartások szerint végzendők. Végül kijelenti a pápa azt, hogy a .jelen rendelet nem bír visszaható erővel, miért is annak életbelépése előtt történt szentelésekre nézve az eddigi szabályok érvényesek. Miután a konstitució maga nem határozza meg, hogy mikor lép érvénybe, a CJC. 9. canonja értelmében a nevezett rendelet 1948. április 28-án lépett életbe. De Sacramento confirmationis administrando etiam fidelibus Orientalium rituum a presbyteris Latini ritus, qui hoc induito gaudeant pro fidelibus sui ritus. Cum ex can. 782. §.4. C. I. C., presbyter Latini ritus, cui vi indulti competat facultas conferendi Sacramentum Confirmationis, illud valide conferre valeat solis fidelibus sui ritus „nisi in induito aliud expresse cautum fuerit“, cumque post primum et alterum universi terrarum orbis luctuosissimum bellum, permulti Orientalium rituum fideles in regionibus Latini ritus dispersi commorentur, qui quidem a presbyteris Latini ritus administrantur ac in eiusdem ritus usu adolescunt, ita ut saepenumero ad eundem se pertinere putent, vel ad quem ritum reapse pertineant ignorent, non raro eiusdem Sacramenti collatio invaliditatis periculo exponebatur; idque praesertim in regionibus quibusdam in quibus iidem locorum Ordinarii praedictum indultum presbyteris, curam animarum habentibus, concedunt. Quod periculum magis profecto patuit post editum, die 14 mensis Septembris a. 1946, a S. Congregatione de Disciplina Sacramentorum Decretum „De Confirma tione administranda iis qui, ex gravi morbo, in mortis periculo sunt constituti.“ Quapropter, Sacra haec Congregatio pro Ecclesia Orientali, consilio inito cum Sacra Congregatione Sacramentorum, ut bono spirituali fidelium rituum Orientalium extra proprium territorium sub iurisdic- tione Ordinarii Latini ritus degentium, necnon reverentiae Sacramentis debitae rite consuleret, necessarium duxit SSmum D. N. Pium Div. Prov. Pp. XII. suppliciter exorare ut, quoties Latini ritus presbyteri, vi legitimi indulti, Confirmationis Sacramentum valide et licite administrare possunt fidelibus proprii ritus, idem — dummodo constet ipsum immediate post Baptismum, uti mos est, iam non fuisse collatum — conferre valeant fidelibus quoque rituum Orientalium, quorum spiritualis cura ipsis commissa permaneat, ad normam Constitutionis Apostolicae Orientalium Dignitas diei 30 mensis Novembris a. 1894. art. 9 quae statuit: „qui cumque Orientalis extra patriarchale territorium commorans, sub administratione sit cleri latini.“ Eadem, uti patet, valere pariter dicenda sunt quoties Confirmationis Sacramentum conferri possit ad normam memorati Decreti S. Congregationis de Disciplina Sacramentorum. Quas preces, per infrascriptum Cardinalem huius Sacrae Congregationis pro Ecclesia Orientali a Secretis, in Audientia diei 28 mensis Februarii nuper elapsi,. Summo Pontifici humiliter relatas, Sancti-
