A Győri Püspökség Körlevelei, 1948

Tartalomjegyzék

244. sz.

Újévi szózat a papság* hoz.

Űjesztendő fordulóján főtisztelendő székes- és társkáptalanomnak, valamint a kerületi fó'esperes és esperes uraknak papság és hívek nevében is hozzám küldött köszöntőit szívből köszönöm. Ragaszkodásuknak kifejezését és jókívánságaikat szentmisémben és imádságomban az év minden napján viszonzom.

Köszönetemhez — Tisztelendő Testvérek! — néhány irányító gondolatot akarok fűzni nem annyira újévi bevezetőnek, mint inkább egész esztendőre mindnyájunk számára eligazítónak. öt pontban foglalom össze mondanivalómat.

1948 Boldogasszony éve. Mi már múlt év tavaszán kezdettük meg ezt Szűz Anyánk székesegyházunkban őrzött, vértkönnyező kegyképének ünnepségével. Tele van a szívünk hálával azokért a kegyelmekért, amelyekben az Űr a jubileumi év folyamán Mária közbenjárására oly bőségesen elhalmozott minket. Nemcsak gyönyörűséges emlék ez, hanem maradandó lelki kincsek tárháza. Az újévben folytatva tovább akarjuk — máriás lelkülettel és élettel, imádsággal és énekkel, rózsafűzér- rel és zarándoklással dicsérni és ostromolni Isten Anyját, ne vonja meg édesanyai oltalmát tőlünk. A Stella Maris ragyogjon felettünk ez év morajló hullámverésében.

1948 legyen hangsúlyozottan eucharisztikus év is számunkra. Idén lesz tízéves fordulója a felejthetetlen budapesti eucharisztikus vüágkongresszusnak. Újítsuk fel emlékét, de kegyelmeit is! Az Oltáriszent- ség lényege és középpontja papi életünknek és működésünknek. Ezért vagyunk és

csak annyit érünk, amennyiben benne, vele, érte élünk. Papi Euch. Társulatunk tagjai növekedjenek számban és buzgó- ságban. Oltáregyesületeink munkája induljon lendülettel. Jézus Szíve Szövetsége, a családi imaórák gondolata találjon utat minden plébánia hívőseregéhez. Az elrendelt havi engesztelő szentségimádásokat tegyük a hívők igényévé és örömévé.

1948-ban folytatjuk a most adventben megkezdett népmissiók tartását egyházmegyénk minden községében. Az Oltári- szentség és Boldogasszony fényessége sugározza be és hassa át ezeket is. A már megtartott missiókról szóló jelentéseket nagy lelki örömmel olvasom. Isten fizesse meg derék papjaim egyházmegyei missiós egyesülete tagjainak s velük együtt dolgozó szerzetes misszionáriusaink áldozatos erőfeszítését. Munkájuk nyomán gyógyulnak híveink lelkén az elmúlt szörnyű évek ütötte sebek s kegyelem-kútak nyílnak az elkövetkező idők kereszt-hordozóinak erőben-tartására.

1948-ban imádságunknak és gondoskodásunknak egyik legszentebb tárgya: egyházmegyénk jövő papi nemzedékének biztosítása. Hogy mennyire megértik e kérdés fontosságát és milyen áldozatkész lélekkel karolják azt fel papjaim és híveik, annak legbeszédesebb külső bizonysága az elmúlt aszályos év mellett is a szeminárium számára megtartott gyűjtés örvendetes eredménye. Meg is segített bennünket az Űr. Köszönjük neki, hogy csak két paptársunkat szólította az örökkévalóságba és így nem nyíltak újabb, ijesztő rések a lelkipásztorok amúgy is megritkult so-