A Győri Püspökség Körlevelei, 1948

Tartalomjegyzék

raiban. Köszönjük neki, hogy számos, szép reményeket ígérő ifjút hívott papnevelőnkbe. A múlt évben csak négy újmisé- sünk volt. Idén is csupán öten állanak or- dináció előtt. De a nagyszeminárium első évfolyamán már tizennégy teológus nevelődik, a kisszeminárium legalsó osztályában tizenhat ifjú tanul. Segítsetek továbbra is imádsággal, áldozathozatallal és papi példával keltegetni, erősíteni papi hivatások bimbózását — Tisztelendő Testvérek! — s imádkoztassatok sokszor híveitekkel buzgó papokért.

1948 a száz év előtti magyar szabadság- harc emlékéve is. Szabadság, egyenlőség, testvériség nagy eszméiről emlékezünk. Hányszor megcsúfolták, megtiporták, ki- játszották ezeket a magasztos eszményeket az elmúlt száz év folyamán! Népek és vezérek. Hányszor maradtak az eszmények üresen kongó szavak! A mi ünnepi és hétköznapi kötelességünk: a szavakat valódi tartalommal megtölteni. Lélekkel, igazsággal, munkával. Hogy száz év után az új Magyarországban másként legyen. Jobban, tökéletesebben. Szent szabadság. „Ahol az Űr lelke, ott a szabadság“ (2 Kor. 3, 17) — „mely szabadsággal Krisztus szabadított meg minket“ (Gál. 4, 31). Isten gyermekeinek szerető testvérisége. „Nem vettétek ugyanis a szolgaság lelkét, hogy ismét csak féljetek, hanem vettétek a gyermekkéfogadás lelkét“ (Rom. 8, 15). Igazi egyenlőség. „Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem egyenlőség szerint“ (2 Kor. 8, 13). Ebben a szellemben ünnepeljük meg a centennariumot.

Mondják, hogy nehéz felhők sötétítik az újév égboltozatát. Komoly, sorsdöntő eseményekkel terhes az esztendő, jósolgatják. A nélkül hogy a vatesek jósolgatásai megrémítenének bennünket, vagy a csodavárók álomképei megejtenék lelkünket, józanul, igazán és jámborul akarunk élni. Tevékeny, őszinte szeretettel magyar népünk s hazánk iránt szívünkben, hűséges ragaszkodással anyaszentegyházunkhoz s annak fejéhez, minden dolgunkban Isten örök törvényeinek ösvényén járni, dolgozni. Imádságunk, egyúttal reménységünk és erősségünk a zsoltáros szava:

„Boldog az ember, ki az Űr törvényében leli kedvét... Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,... melynek lombja le nem hull, mindenben, mihez fog, boldogul.“ (1 Zsolt.)

Az isteni gondviselés megengedte, hogy b. e. elődöm, báró Apor Vilmos győri püspök 1945 április 2-án az angyali erény védelmében hősi halált haljon. A halál körülményei arra vallanak, hogy igazi mar- tyriummal állunk szemben. Ez a tény, valamint a vértanú püspök iránt megnyilvánuló tisztelet kötelességemmé teszi, hogy a boldoggáavatási eljárást megindítsam. Elve a C. J. C. 2003. kánonja 3. §-ában biztosított jogommal, felállítottam az erre illetékes bíróságot, melynek tagjai a következők :

Elnök: Wagner Mihály pápai prelátus, prépostkanonok, szentszéki elnök; bírák: Dr Mentes Mihály székesegyházi kanonok, prodirektor, szentszéki bíró és Dr Készéi Gábor teológiai tanár, egyházmegyei tanfelügyelő, szentszéki bíró; postulator: P. Csávossy Elemér S. J.; promotor fidei: dr Kálóczy István püspöki tanácsos, szentszéki ügyész; jegyző: dr Szele József teo245. sz.

B. e. Apor Vilmos boldoggá- avatási eljárása.

lógiai tanár, szentszéki jegyző.

Minthogy a boldoggáavatási eljárással kapcsolatban Isten Szolgájának minden írása összegyűjtendő, felhívok mindenkit, aki joghatóságom alá tartozik, hogy amennyiben birtokában van bármilyen kézzel, géppel írott vagy nyomtatott írásmű (beszéd, levél, levelezőlap, napló, feljegyzés, jegyzet, előadási. vázlat stb.), melynek szerzője Isten szolgája, azt folyó évi december hó 31-ig hozzám benyútsa. Püspöksége idejéből származó, számmal ellátott hivatalos iratok benyújtásáról később fogok intézkedni.

Aki tudomást szerez arról, hogy a fent

említett írásművek közül valamelyik valakinél található, jelentse ezt hivatalomnál, hogy ha a szükség kívánja, alkalmas időben beidézhető legyen bővebb felvilágosítás megadása végett.

Aki Isten Szolgája iránti kegyeletből a nála lévő kéziratot meg akarja őrizni, az annak hiteles másolatát nyújthatja be