A Győri Püspökség Körlevelei, 1946

Tartalomjegyzék

mam a Boldogságos Szent Szűznek, egyházmegyénk Pátrónájának pártfogása, aki annyiszor csudálatos módon éreztette velem anyai'szeretetét.

Bizakodással tölt el nagy püspök-elődeimnek, nevelőimnek hálával őrzött emléke. Zalka János püspök, az egyházkormányzás mestere, aki engem papnövendékei közé felvett s akinek áldott keze-nyoma rajtaérzik ma is egyházmegyénk papságán és hívein ; Széchenyi Miklós gróf, aki pappászentelt és finom lelkének jóságával elindított a lelkipásztorkodás kezdetén ; Várady Upót, a ragyogó elméjű főpásztor, aki székvárosába hívott az ifjúság nevelésére ; Fetser Antal, a jóságos atya, lelkiismere- retességben és türelemben egyaránt példaadónk ; Breyer István, a szentéletű püspök, aki nekem atyai barátságával bepilla-ntást engedett a jó főpásztor örömeibe és szenvedéseibe.

És itt magaslik előttünk közvetlen elődöm, — emléke egészen üdén él mindnyájunk lelkében, az elvesztésén érzett fájdalom még sajog a szívünkben, — a vértanúk pálmájával kezében, Vilmos püspökünk, a jó pásztor, aki hősiesen élt közöttünk és hősként halt meg előttünk, hogy juhainak csorbítatlan élete legyen. Addig is, míg sírjára hozzá méltó és minden utódok számára világító emléket állíthatunk, kegyeletünket és hálánkat azzal akarom megmutatni, hogy élete és munkája vonalát töretlenül folytatni és felemelő végrendeletét hűségesen végrehajtani igyekezem.

2. Nagy főpásztorainkra, világító példaképeinkre azért is hálával kell feltekintenünk, mert olyan papságot neveltek s tartottak meg, amelynek igazi papi lelkisége, szigorú egyházias érzülete s apostoli buzgósága országszerte ismeretes. Ez az én bizakodásomnak további erőforrása. Bízom bennetek, Testvérek! Nem szállongó hírekből, hanem negyven esztendő tapasztalatából tudom, hogy egyházmegyém papsága eucharisztikus lelkületű, feddhetetlen életű, fegyelmezett, Egyházához, a Szentatyához hűségesen ragaszkodó, a hívekért élő, dolgozó papság. Ha az utóbbi évtizedek széljárása egy-egy gyönge hajtást megsebzett avagy leszakított is, a fája-törzse egészséges, életerős. Őrizzétek meg ezt a szellemet szent hagyományként. Ebben csak erősödnünk szabad, de nem fogyatkoznunk. Minél szörnyűbb idő vihara tombol körülöttünk, annál erősebben álljunk.

Ezért a bizalomért adjátok nekem cserébe bizalmatokat. Ismertek mindnyájan. Ismerem én is munkátokat és nehézségeiteket, törekvéseiteket és gondjaitokat. Az Úr különös kegyelem-ajándékának tekintem, hogy a papi hivatás majd minden munkaterére odaállított. Munkásnegyedben, iskolában, harctéren, röjtöki csendes faluban, városi plébánián és most a püspöki széken ugyanazt tanultam és vallom : a lelkipásztori munka nagyrabecsülését. A lelkek megmentése és üdvözítése: ezért kell mindennek történnie az egyházmegyében, ehhez kell mindenkinek igazodnia a püspöki aulától a ministránsgyerekig, — a zárdái növendéktől a káptalani stallumig. Ez lesz irányítója minden intézkedésemnek, — de ezt a nagyrabecsülést kívánom meg elsősorban lelkipásztorkodó papságomtól is.

3. A bizalomnak legbjztosabb alapja a szeretet. ,Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást.“ (Ján. 13, 34.). Sehol annyiszor és oly nyomatékosan nem ismételgette Üdvözítőnk a szeretet intelmét, mint apostolai körében. Tudta, mennyire szükségünk van rá. Tudta, hogy szeretet nélkül üres csengés, értéktelen cimbalomszó marad az apostolok szava is, munkája is.

Esztendők óta látnunk kellett, mint önti el a gyűlölet áradata a világot. Láttuk gyümölcsét is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen, és nagy föld