A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
5 mondhatatlan szépséggel ékesíti fel és mérhetetlen gazdagsággal ruházza fel lelkünket. II. Minél többet elmélkedünk, Tisztelendő Testvérek, a kegyelmi élet mélységeiről, annál jobban vágyódunk utána, annál jobban kívánunk abban megmaradni, sőt abban előrehaladni. Épen azért rámutatok arra is, mi ennek a kegyelmi életnek gyökere és alapja, mi az újjászületés szentsége és miképen lehetséges az isteni élet fejlődése a lélekben. Egész életszentségünk, újjászületésünk abból fakad, hogy részesülünk Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának szentségében. Ebben pedig akkor részesülünk, ha befogadjuk Jézus Krisztust, aki ennek a szentségnek egyetlen forrása. De vájjon mi által fogadjuk be őt? A hit által. „Mindazoknak pedig — mondja Szent János — akik befogadák, hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében" (Ján. 1, 12.). Tehát Szent János tanítása szerint a Jézus Krisztusban való hit tesz bennünket Isten gyermekeivé. Ugyanezt vallja Szent Pál is: „Mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által, amely Krisztus Jézusban vagyon" (Gál. 3. 26.). Ha tehát azt akarjuk, hogy a megigazulás kegyelme minél jobban megtapadjon a lelkűnkben és azt minél tökéletesebben átjárja, mélységes hittel kell elfogadnunk Jézus Krisztust. A hit által ugyanis azonosítjuk vele magunkat. Elismerjük, hogy ő az Isten Fia, a megtestesült Ige. A hit átad bennünket Krisztusnak, Krisztus pedig, mikor bevezet természetfölötti országába, átad Atyjának. És minél tökéletesebb, mélyebb, elevenebb és állhata- tosabb Krisztus istenségébe vetett hitünk, annál több jogunk van arra, hogy mint Isten gyermekei részt vegyünk az isteni életben. Mikor Krisztust befogadjuk a hit által, azok leszünk a kegyelem által, ami Ő természete szerint: Isten gyermekei. A megigazulás elnyeréséhez azonban a hit maga nem elégséges. Elengedhetetlen föltétele ugyan annak, mert „hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni" (Zsid. 1 1, 6.) és „aki nem hisz, elkárhozik." De akik Krisztus országába akarnak tartozni, azoknak meg is kell keresztelkedniök. „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvö- zül" (Márk 16, 16.). Hasonlóképen nyilatkozik Szent Pál is : „Akik megkeresz- telkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra" (Gál. 3, 27.). A Krisztus misztikus testével való egyesülés feltétele s a Krisztusban való újjászületés szentsége tehát a ke- resztség. Maga az Úr Jézus a leghatározottabban kijelentette ezt Nikodémusnak : „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába" (Ján. 3, 5.). A nagyszombati liturgia gyönyörű szertartásai ezt a gondolatot hangsúlyozzák lépten-nyomon. Ezekben többek között így könyörög az Egyház: „Mindenható örök Isten, állj mellettünk atyai nagy jóságod misztériumában ... és küldd le az örökbefogadás Lelkét, hogy újjáteremtse az új népeket, amelyeket neked a keresztkút szül... A Szentlélek termékenyítse meg ezt az emberek újjászületésére készített vizet, isteni erejének titokzatos hozzáadása által, hogy megszentelést nyerve az isteni kegyelemforrásnak szeplőtelen öléből új teremtmény szülessék .. . Szálljon le a kút teljességébe a Szentlélek ereje és e víz egész lényegét termékenyítse meg az újjászületés eszközlésével... hogy minden ember, aki az újjászületés e szentségét felveszi, az igazi ártatlanság új gyermekségére újjászülessék a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által." Magánál a keresztség- nél pedig így imádkozik az Egyház:
