A Győri Püspökség Körlevelei, 1940

Tartalomjegyzék

fiai vagyunk és még nem tűnt ki, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van" (Ján. I. 3, 1—2.).

Istenfiúságunk következménye, hogy hasonlókká leszünk Istenhez, mintegy az Atya arcvonásai rajzolódnak ki lelkűnkön úgy, hogy megvalósul a teremtéskor tett kijelentése : alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Ezzel egyben hasonlók leszünk az ö Fia formájához (Rom. 8, 29.), akit magunkra öltöttünk s akivel annyira egyek lettünk, hogy élünk már mi, de nem mi, hanem Ő él mibennünk. Ennek következtében az Atya igazán fiainak tart minket, s így is bánik velünk. Teremtésének zsengéi (Jak. 1, 18.) vagyunk, az ő háza népéhez tartozunk (Ef. 2, 19.), akikről atyai- lag gondoskodik, akiket jobban szeret, mint ahogyan a földi anya szereti gyermekeit. Hiszen azt mondja: ,,Hát meg- feledkezhetik-e gyermekéről az asszony, hogy ne könyörüljön méhe fián, de még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezném meg rólad" (íz. 49, 15.). Valósággal anyai gyengédséggel szeret minket, mert „keblen hordoznak majd és térden becéznek titeket. Mint akit anyja becéz, úgy vigasztallak én meg titeket" (iz. 66, 12.). Krisztus valóságos testvéri, baráti szeretettel vesz körül minket. ,,Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak : mert a szolga nem tudja, mit mivel az ura, hanem barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tud- tul adtam nektek" (Ján. 15, 14—15.).

Az emberi lélek minden vágya az Isten. A vele való egyesülésben éri el végső célját és boldogságát. Amint Szent Ágoston mondja: Önmagadnak teremtettél minket Uram s nyugtalan a szívünk, míg

csak el nem pihen benned (Vallomások

1. k. 1. fej. 1. vers.). A megszentelő kegyelem megadja a léleknek az Istennel való egyesülést. A másvilági boldogság, amelyben a lélek ezt eléri, a megszentelő kegyelmi állapot következménye. Csak a megszentelő kegyelem állapotában meghalt ember lelke részesül Isten örökségében. De már itt a földön is meghozza ennek a boldogságnak az előízét, mert már itt a földön egyesíti a lelket a Szentlélekkel, sőt a Szentháromsággal. Maga az Úr Jézus jelenti ezt ki tanítványainak: ,,Én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ meg nem kaphat.. . Nem hagylak árván benneteket, hozzátok jövök ... Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja ; és Atyám is szeretni fogja őt és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála" (Ján. 14, 16—23.). Szent Pál apostolnak pedig egyik alaptanítása, hogy Isten bennünk lakozik, hogv a Szentlélek templomai vagyunk. ,,Nem tudjátok-e, hogy az Istennek temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek?" (Kor.

I. 3, 16.).

Hogy a megszentelő kegyelem által újjászületett ember fölséges hivatásának megfelelhessen és annak megfelelő módon tudjon Isten iránt viselkedni s az erkölcsi rend törvényeihez igazodni, Isten a megszentelő kegyelemmel együtt felruházza őt az erények szépségeivel. A Szentlélek pedig az ő adományaival fogékonnyá teszi az isteni behatások azonnali elfogadására és követésére.

íme, Tisztelendő Testvérek, amikor ezeket a gondolatokat végigelmélkedjük, akkor szívünk újjong az örömtől és mélységes hálával telik meg az édes Üdvözítő iránt, aki nemcsak a paradicsomi rendet állította helyre, hanem az Isten fiainak méltóságára emelt fel bennünket és ki