A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
6 a szent ténykedést végezzük, szolgáljon a hívek épülésére és áhítatuk növelésére, amikor pedig a szent útravalót nyújtjuk a betegnek, érezzük át e ténykedésnek az egész örökkévalóságra kiható fontosságát: azt a kegyes, irgalmas, szerető Megváltót adjuk a léleknek, aki nemsokára mint bíró ítélkezik felette. Egész valónkon ömöljék el a szent alkalomhoz méltó komolyság, bizalom és megnyugvás. Rituálénk szerint „Isten rendelé ... és megszentelé a házasságot, hogy a választottak száma beteljék". Ha erre gondolunk az esketésnél, akkor lélekben az áldozok számának gyarapodását is szemlélhetjük. A pap a legméltóságosabb Oltáriszent- ség őre, ő gondoskodik annak biztonságáról és méltó elhelyezéséről. Milyen gyönyörű, kitüntető hivatás ! Ha az Úr el is rejti isteni fönségét, nekünk mégis meg kell neki adnunk mindazt a tiszteletet és hódolatot, ami a Teremtőt a teremtmény részéről megilleti. Ami csak erőnkből telik, mind odarakjuk az Úr lábai elé élettelen tárgyakban: épületben, szent edényekben és ruhákban ; eleven szívekben: szeretetben, imádságos gondolatokban és érzésekben. A pap megtisztelő feladata arról gondoskodni, hogy a lehető legszebb legyen a templom, az oltár, az ünnepek, a körmenetek, az ösz- szes istentiszteletek, mert mindezeknek középpontja a legméltóságosabb Oltári- szentség. A szeretet, amely a mi Urunkat oltárainkon marasztalja, viszontszeretetet vár. A szeretet lángoló tűzhelye magához vonzza a szeretettől égő papi szíveket. Ezért a jó pap nemcsak hivatalos istentiszteletek alkalmából keresi fel az Urat, nemcsak a távolból tekint gyakran feléje, hanem rendszeresen meg is látogatja. A mi jó Urunk ezt elvárja és megérdemli. Boldog emlékű IX. Pius pápa a boldog Eymard Julián alapította Szentségimádó Papok Társulatáról azt mondotta, hogy „ez a gondolat Istentől származik". Tapasztalatból tudjuk, hogy egyik-másik ájtatossági társulat nagy mértékben emeli a hívek vallási buzgóságát s kitűnő szolgálatot tesz az egész egyházközségnek ünnepségek megrendezésében, a gyakori szentáldozás meghonosításában és az összes hívek lelki életének elmélyítésében. A papnak ájtatossági társulata az Eucharisztia-Társulat. Ez hozzá szoktatja a papot, hogy néha hosszabb időt töltsön az Úr társaságában. Futólagos beszélgetéseknél, rövid üdvözléseknél emberek között sem fejlődik ki bizalmasabb viszony, a szívek rendszerint csak fokozatosan, huzamosabb társalgás közben nyílnak meg kölcsönösen. így vagyunk a mi Urunkkal is. Azt is igen jól tudjuk, az ellenőrzés minden téren szükséges, hogy a buzgó- ság el ne lankadjon. Ezt a célt szolgálja a libellus, amellyel önmagunkat őrizzük ellen, s bizonyos mértékben a társulat „Értesítő“-je, amely havonkint jelenik meg s mindenegyes számával ápolja bennünk az igazi papi szellemet és anyagot ad a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt való elmélkedéshez. Valahányszor ezt kézhez vesszük, mindannyiszor megszólal a lelkiismeretünk s kérdezi, vájjon eleget teszünk-e társulati kötelezettségünknek : megtartjuk-e a hetenkinti szentség- imádási órát. Aki e társulat tagja, az szívesen jár el eucharisztikus papi gyűlésekre és ott a lelkesítő beszédek és a testvérek példája mindig újra és újra felszítják benne a szeretet melegét úgy, hogy utána újra friss elevenséggel száll szívéből a taber- nákulum felé az áhítat tömjénfüstje. E társulat kötelékében szentséglátogatásaink rendszeresebbek lesznek.
