A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
7 Nekünk szükségünk van erre. Sokszor nehéz ügyekben kell döntenünk, kényes kérdésekben kell tanácsot adnunk. Beszéljük meg nehéz gondjainkat azzal, akiben a bölcseség és tudomány összes kincsei megvannak. A papi szívnek is vannak szomorú napjai : hová, kihez forduljon ? A legtermészetesebb emberi kapcsolatokról lemondott, — keresse fel tehát Azt, aki minden vígasztalás kútfeje. A jó papnak állandóan kell tanulnia, hogy másokat helyesen taníthasson ; az Úr Jézusnak életét, erényeit egyre jobban meg kell ismernie, hogy önmagát és másokat ennek az életnek a követésére buzdíthasson. Erre a legjobb iskola a legméltó- ságosabb Oltáriszentség, amelyben az Úr folytatja csodálatos életét, gyakorolja erényeit ; a papi erényeket: az alázatosságot, szelídséget, türelmet, szegénységet, az engedelmességet, tisztaságot, önmegtagadást, szeretetet, állhatatosságot. A tabernákulum őrei vagyunk ! Szívesörömest álljunk őrt ! Ha az Úr a mi bizalmasunk, akkor nekünk is azt mondja, amit nehéz órájában Szent Teréznek mondott: „Én veled vagyok!“ Tisztelendő Testvérek ! Az Úr velünk van ! Övé legyen elménk, szívünk, gondunk, munkánk, időnk, erőnk, testünk, lelkünk, mindenünk! II. Erre az eucharisztikus gondolkodás- módra meg kell tanítanunk, erre az eucharisztikus életre rá kell nevelnünk híveinket is. Először le kell raknunk ehhez az alapot, vagyis ki kell őket oktatni az Eucha- risztia tanában. Volt idő, amikor a ke- vésbbé tanultak a legméltóságosabb Oltári- szentséget olyasvalami tiszteletreméltó dolognak tartották, mint a feszületet. Ezen már túlvagyunk. De mégsem elég eleven sok hivőben az a tudat, hogy az Oltáriszentségben az élő Istenember van jelen. Mint boldog Eymard Julián mondta Pá- risban a lelkigyakorlatozó papoknak : „Mi még mindig a régmúltban élünk és csak Bethlehemről, Názáretről, meg a Kálváriáról beszélünk. Távolfekvő gondolatok... A mi Urunk Üdvözítőnk nincs már többé a jászolban, sem a kereszten, de jelen van a tabernákulumban élettel és szeretettel teli Szívével. Miért nem mutatunk rá? Miért nem mutatjuk meg itt a híveknek ?“ A legméltóságosabb Oltáriszentségről szóló tan tüzetes kifejtésére, a híveknek erről való alapos kioktatására igen alkalmasak a sorozatos beszédek, akár a rendes vasárnapi szentbeszédek, akár a délutáni keresztény tanítások keretében. Tanításaink ne hideg, elvont fejtegetések legyenek, hanem törjenek át rajtuk az Úr szeretetének sugarai, hogy megérez- zék belőlük a hivek a szeretet melegét, amely ezt a nagy szentséget szerezte és most is állandóan létrehozza. Híveinkkel ismertessük meg a szentmiseáldozat lényegét és gyümölcseit, hogy ráeszméljenek annak értékére. Magyarázzuk meg nekik a szentmise menetét és szertartásait, az egyes cselekmények jelentőségét. Tanítsuk meg őket gyakorlatiasan, hogyan kell a szent cselekmény egyes részeibe belekapcsolódniok. Hogyan kell használniok szentmise alatt a rendes imakönyvet, vagy mit kell imádkozniok, ha nem használnak imakönyvet. Kedvel- tessük meg velük a „misekönyv” et, adjunk nekik útmutatást, hogyan haladhatnak a miséző pappal együtt. Ennek révén megismerik az egyházi évet, az ünnepkörök szellemét, egyes ünnepek különleges szertartásait, szent liturgiánk gazdagságát és változatosságát és belekapcsolódnak az egyház közös imájába. Ez pedig ápolja az összetartozás, a katolikus egység érzését. A legméltóságosabb Oltári-
