A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
5 latmenetébe. Az introitus megadja az alaphangot ; abból már kicsendül, hogy öröm és hála, avagy bánat és szomorúság érzelmei uralkodnak-e benne. A változó részek az egyházi év különböző időszakainak és ünnepeinek megfelelő hangulatot keltenek, és ezek különleges színezetet adnak az állandó részeknek is. A felajánlásnál ajánljuk fel magunkat is. Természetellenes dolog volna, ha a pap, aki áldozatot mutat be Istennek, maga vonakodnék minden áldozattól. Az átváltoztatásnál legyünk tisztában annak jelentőségével. Olyan esemény ez, amelyhez fogható nincs a világon, legyen az korszakalkotó találmány, felfedezés, amely az egész emberiség javára szolgál, vagy történelmi fordulat, amely birodalmak és milliók sorsáról dönt. Öntudatos hitünkből, hogy az átváltoztatásnál az Úr Jézus leszáll az oltárra és feláldozza magát az emberekért a mennyei Atyának, önkénytelenül fakad az a mélységes imádás, amely a jelenlevő Istenembert megilleti. Ez a hivő, imádó lelkűiét, külső viselkedésünket is úgy alakítja, hogy szent ténykedésünk a hívek lelki épülésére szolgál. A szent félelemmel teljes tisztelet felenged a szentáldozásnál, itt az öröm és bizalom, a szeretet és hála érzelmei válnak uralkodóvá szívünkben. Miután leszálltunk az Úr hegyéről, a nagyszerű lelki élmény után nem távozhatunk el külön hálaadás nélkül. Az oltárnál mint hivatalos funkcionáriusok nem adhattuk át magunkat egészen szívünk egyéni áhítatának, figyelemmel kellett lennünk az előírásokra, folyamatosan tovább kellett haladnunk a szertartások megállapított rendje szerint; a szentmise után azonban mint magánemberek is élvezni akarjuk, ami általunk és velünk történt. A hálaadásban kell lélektanilag öntudatosítanunk azokat a hatásokat, amelyeket a szentáldozás és szentmise titokzatosan művelt bennünk. A legegyszerűbb illem- szabály is megkívánja, hogy a szent asztaltól ne távozzunk egyszerre és hidegen. Suarez azt tanítja, hogy mindaddig, míg a színek el nem változnak, a lélek a szentáldozás után egyre újabb és újabb kegyelmeket kap, valahányszor áhítatgyakorlatokkal újabb és gazdagabb kegyelmek befogadására alkalmassá lesz. A hivatalos hálaima mellett okvetlenül szenteljünk néhány percet az elmélkedésszerű, csendes elmélyedésnek, befelé imádkozzunk, szív szóljon Szívhez, szemlélődjünk, csodálkozzunk, pihenjünk az Úr szívén. Egyesüljünk az Úrral egyre bensőbben, adjuk át neki magunkat egyre tökéletesebben, igyekezzünk az ő gondolatait, érzéseit átvenni, példáját utánozni, az ő életét élni, hogy elmondhassuk Szent Pállal: „Elek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennemu (Gál. 2, 20.). Ha ilyen eucharisztikus szellemben élünk, könnyen megtaláljuk a kapcsolatot a szentségi Úr Jézussal a szentségek kiszolgáltatásánál is. A keresztségben a megkereszteltet Krisztus titokzatos testének tagjává avatjuk, hogy majdan Krisztus valóságos testével egyesülhessen. A bűnbánat szentségében vagy elhárítjuk az akadályt, amely a bűnös útját a szent asztaltól elzárja, vagy még méltóbbá tesz- szük az igaznak lelkét mennyei Vendégének. fogadására. A legméltóságosabb Oltáriszentség kiszolgáltatása a hívek körül kifejtett papi működésünk koronája. Ezért fáradunk a szószéken, az iskolában, a gyóntatószékben szívesen, hogy majd az Úr testét nyújthassuk híveinknek. Ez legyen az ő buzgóságuk legfőbb jutalma, de ez legyen egyben a papnak is egyik legnagyobb boldogsága. Ezzel örömet szerez az Úrnak és a leggazdagabb kegyelmekhez segíti a híveket. Tehát örömtől dobogó szívvel, szent áhítatot sugárzó arccal áldoztassunk ; a mód, ahogyan ezt
