A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
III. 301. sz A főpás-zlor nagyböjt! szózata a hívekhez Krisztusban Kedves Híveim! Az emberiség történelmének egyik leg- i mozgalmasabb korszakát éljük. Néhány nap elég ahhoz, hogy évszázados ország- ’ határok megváltozzanak ; ma még reménykedünk a világ békés fejlődésében, de nem tudjuk, hogy holnap nem zúdulnak-e ránk a legszörnyűbb borzalmak hullámai; viharos erővel törnek fel új gondolatok, amelyek új állami és társadalmi berendezkedést hoznak magukkal, s bár egymással sokban homlokegyenest ellenkeznek, mindegyik hangosan követeli, hogy a világ megújhodásának alapjává lehessen. Ilyen időkben kétszeresen érezzük, hogy nincs más szilárd alap, amelyre építenünk lehetne, mint Jézus Krisztus (Kor. I. 3, 11.), aki ugyanaz tegnap és ma és mindörökké (Zsid. 13, 8.). Ö az, akiben Isten helyreállít mindent, ami égben és földön van (Ef. 1, 10.). Benne születtünk újjá a bűnből és kárhozatból, és lettünk a harag fiaiból Isten gyermekeivé, és belőle fakadnak mindegyikünk számára az élővizek forrásai. Általa áldatunk meg minden mennyei áldással (Ef. 1, 3.). Ö adott értelmet arra, hogy Istent megismerjük (Ján. I. 5, 20.) és nyugtalan szívünk békéjét benne megtaláljuk. Ö az út, az igazság és az élet (Ján. 14, 6.), s az ő jóságából fakad a mi bőséges vígasztalásunk azokban a szenvedésekben és könny- hullatásokban, amelyeket e siralomvölgyi élet zúdít ránk. Az ő mérhetetlen szeretete a mi egyetlen örömünk és boldogságunk, és mi tudjuk, hogy nem adatott más név, amelyben üdvözülniink lehetne, mint az Úr Jézus szentséges neve (Ap. Csel. 4, 12.). Épen ezért, Krisztusban Kedves Híveim, kimondhatatlanul nagy vígasztalás számunkra Krisztus Urunk mennybemenetele előtt tett ígérete: „ Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig“ (Máté 28, 20.). Ez a jelenléte közöttünk nemcsak azt jelenti, hogy a tanítóegyházat természetfeletti módon irányítja és az egyház tagjait kegyelmeivel segíti, hanem jelenti azt is, hogy Ő valóban itt él közöttünk. Elég csak örök szeretetének zálogára, a legméltóságosabb Oltáriszent- ségre gondolnunk, s boldog örömújjon- gással tör fel ajkunkon a hitvallás: Krisztus valóságosan jelen van egyházában s megosztja vele az idők végéig a földi létet, és a szentáldozás boldog perceiben a legbensőbb kapcsolatba lép egyházának tagjaival. De én most nem a legméltóságosabb Oltáriszentségben való jelenlétéről kívánok hozzátok szólni, mert erre a múlt évi körlevelemben hívtam fel figyelmeteket. Köztünk maradásának egy másik módját akarom most kifejteni előttetek, ahogyan immár kétezer év óta él és élni fog a világ végezetéig az anya- szentegyházban. Az anyaszentegyházról, mint Krisztus titokzatos testéről akarok hozzátok szólni.
