A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
8 szentség — íme — nemcsak jelzi, hanem hatékonyan előmozdítja az egységet. Gondoskodjunk tőlünk telhetőleg arról is, hogy a szentmise alatt az egyházi ének fegyelmezett, épületes, áhítatos legyen. Emeljük a szertartások ünnepélyességét és fényét: teremtsünk méltó keretet a szent titok ünneplésének, hogy ezáltal is emeljük a szépért áhítozó lelkeket a szépség forrásához. Tegyünk meg mindent, hogy híveink szívesen siessenek a szentmisére nemcsak vasár- és ünnepnapokon, hanem hétköznap is, ha tehetik. Hasonlóképen nyerjenek oktatást a szentáldozásról. Figyelmeztessük őket ismételten, hogy az élő Jézus Krisztust vesszük magunkhoz, tehát szent és imádó tisztelettel közeledjünk a szent asztalhoz. Mellette mindig mutassunk rá a mi Urunk végtelen szeretetére, hogy bizalommal, meleg vonzalommal és örömmel siessenek hozzá. Lelkipásztoi i szívünk legfőbb gondja legyen, hogy minden hívünk eleget tegyen legalább a húsvéti szentáldozás szent kötelezettségének. De ezenfelül biztassuk őket arra is, hogy gyakran áldozzanak. Megnyugtatásukra fejtsük ki előttük b. e. X. Pilis pápának a gyakori szentáldozásra vonatkozó feltételeit, buzdításukra a gyakori szentáldozás bőséges áldásait. Tanítsuk meg őket gyakorlatilag, hogyan készüljenek az Úr Jézus fogadására, hogyan adjanak hálát a vett kegyelmekért. Az apostolok is kérték az Úr Jézust: „ Uram ! taníts minket imádkozni /“ (Luk. 11, 1.), és megtanította őket. Ugyanezt kívánják híveink is. Krisztus helyettesei vagyunk, teljesítsük mi is óhajukat. Véssük szívükbe, hogy a legjobb készület és legjobb hálaadás az Úr szent fölségéhez és irántunk való mérhetetlen szeretetéhez méltó élet. A gyakori szentáldozás csak ott terjed el, ahol a lelkipásztorok szívesen és rendszeresen gyóntatnak. Ezért minden lelki- pásztor szombaton és ünnep előtti napokon az esti órákban nyújtson híveinek alkalmat a szentgyónás elvégzésére, hétköznapokon pedig legalább negyedórával a szentmise előtt legyen a gyóntatószék körül, hogy ha valakinek lelkiismeretében rendezni- vagy kérdeznivalója van, könnyű szerrel megtalálhassa lelkiatyját és nyugodtan mehessen az Úr szent asztalához. Az eleven hit a híveket is vonzza a templomba, ahol az Úr állandóan vár bennünket. Eleinte talán csak olyankor térnek be hozzá, mikor valami fontos dologban a segítségét akarják kérni, vagy kérésük meghallgatásáért hálaadásra jönnek. Buzdítsuk őket, hogy ne csak ilyen alkalmak esetén, hanem ha idejük engedi vagy a templom mellett vezet el az útjuk, térjenek be néhány rövid percre az Úrhoz. Tanítsuk meg őket, hogyan töltsék el a szentséglátogatás idejét; adjunk nekik gondolatokat, hogy legyen miről beszélgetniük a szentségi Jézussal. Erre igen jó alkalom az oltáregylet havi ájtatossága. Ha ez szívet-lelket megragadó szentbeszédből, bensőséges imákból és lelkes énekekből tevődik össze, akkor a hivek nemcsak ezekre a közös ájtatosságokra jönnek szívesen, hanem egyedül is készségesen látogatják meg az Urat; közben bizalom kel a szívükben, megtanulják az önzetlen hódolatot és imádást is, kezdenek az Úrral együttérezui, őt megengesztelni és a szeretet szavaival neki örömöt szerezni. Maguk is örömöt, vigasztalást találnak e kedves áhítatgyakorlatban. így feslik ki a hit gyökeréből a szeretet melegében az oltár közelében a szentséglátogatás jóillatú virága. Az Oltáriszentség a szeretet köteléke. Az eucharisztikus lelkek szerető lelkek. „Szeretet az Isten és aki szeretetben marad, Istenben maradás Isten őbenne" (Ján. I. 4, 6.). A szeretet erénye egy; aki Istent szereti, felebarátját is szereti.
