A Győri Püspökség Körlevelei, 1938

Tartalomjegyzék

13

sülést máskép elgondolni, mint a Megváltóval való szenvedésközösséget! „Mindent veszteségnek tartok Jézus Krisztusnak, az én Uramnak mindent fölülmúló ismerete miatt, akiért minden kárvallást elszenvedtem és mindent szemétnek tekintek, csakhogy Krisztus legyen a nyereségem, s én őbenne legyek... hogy megismerjem öt s feltámadásának erejét, a részvételt a szenvedéseiben és felvegyem halála alakját és eljuthassak a halottakból való feltámadásra“ (Filipp. 3, 8.). Ez a gondolat ismét és ismét visszatér nála. „Nem tudjátok, hogy mind akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg... Ha egybenőttünk vele halálának hasonlatosságában, úgy majd a feltámadáséban is11 (Róm. 6, 3.). De éppen ezen életközösség által csodálatos megnyugvást, sőt örvendezést vált ki a szenvedés az Apostol leikéből. „

Dicsekszünk még a szorongatásokban is ... mert az Isten szeretete kiáradt szívünkbe“ (Róm. 5,3.). „Felette bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellettu (Kor. II. 7,

4.). „Amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is" (Kor. II. 1, 5.). íme a szenvedés, mely nem tör le, mely nem tesz elkeseredetté, mely értelmét megtalálja Krisztus megváltó szenvedésében, vigasztalását Krisztus szeretetében, reménységét a megdicsőülésben Krisztus által.

Szent Pál diadaléneke sohasem halt el az Egyház ajkán, ezt éneklik a vértanúk, a hitvallók, a szüzek és minden lélek, melyet Krisztus igaz szeretete éltet. Ök is szenvednek, a szenvedés nekik is fáj, de ennek elviselésére kimeríthetetlen erőforrással rendelkeznek: szeretetből együttszenvedni az Úr Jézus Krisztussal. Minél bensőségesebben egyesül a lélek az isteni Üdvözítővel, annál mélyebben hatol bele

a szenvedés megértésébe, annál több áldás fakad számára a türelmesen elviselt szenvedésből.

Az Anyaszentegyház egész élete bizonysága annak, hogy csodálatos erőt tanúsítanak a szenvedésben azok a lelkek, melyek természetfeletti életének középpontja az Oltáriszentség. Az ilyen lelket egyre jobban megvilágosítja az eucharisztikus Úr Jézus kegyelme, azért egyre tisztábban látja, hogy a földi életnek csak egy igazán sötét átka van s ez a bűn, melynek gonoszságát egyre tökéletesebben megérti. És minél mélyebben átérzi, hogy a nyomorult ember vétkezni tudott ugyan, de a végtelen isteni Felség megbánását kiengesztelni nem volt ereje, annál gyengédebb hódolattal öleli körül imá- dásával az Isten Bárányát, aki magára vette a világ bűneit, aki érettünk és helyettünk átadta magát szenvedésre és halálra, s aki megváltó szenvedésének gyümölcseit testének és vérének nagy szentsége által különösen gazdagon közli velünk. Az ilyen lélek a saját személyes bűneinek láttára szent vággyal telik el: jóvátenni a bűnt, vezekelni a bűnért, belekapcsolódni a Megváltó szenvedésébe és minden keresztet, amelyet a Gondviselés ránk küld, mint Urunk Jézus keresztjében való részesedést elfogadni. Megnyílik a lélek szeme, látja életét a legapróbb részletekig és felismeri benne a bűntisztító kereszteket; a reggeltől-estig tartó kimerítő nehéz munka keresztjét, a szegénység, az elhagyatottság keresztjét, a lelki keserűség keresztjét, — de most már alázatos bűnbánattal és gyermeki bizalommal tekint arra az Úr Jézusra, aki ott él szíve oltárán, akinek áldozatával napról- napra egyesíti szenvedéseit és benne is teljesül Szent Pál szava, hogy a szenvedésben eltelik vigasztalásokkal, mert közvetlen élettapasztalatává válik a lélek folytonos tisztulásának isteni műve, amelyet