A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
14 az Üdvözítő munkál benne a szenvedés által. Ez a tisztulás pedig egyre nagyobb békével árasztja el, úgy, hogy ha a felszínen a szenvedések viharainak hullámverései tombolnak is, a lélek mélyén az Isten békéje uralkodik. Az Eucharisztia, mint a szenvedés emléke mindezenfelül még dicsőséges jövendőnk kinyilatkoztatását is magában foglalja. Az isteni Üdvözítő „odaadatott bűneinkért és feltámadott megigazulásunkért“ (Róm. 4,25.), hogy mindenki, aki vele együtt szenved, vele együtt meg is dicsőüljön. Már hivatkoztunk az Apostolra, aki részt akar venni Krisztus szenvedésében és felveszi halála alakját, hogy eljuthasson a halottakból való feltámadásra; egybenő Krisztussal halála hasonlatosságában, hogy ez lehessen sorsa a feltámadásban is. Ez az a jutalom, amelyet az Úr Jézus hű szolgáinak megad, s amelynek reménye megkönnyíti minden szenvedésünket, hiszen „ez a mi jelenlegi pillanatnyi és könnyű szenvedésünk a mennyei dicsőségnek fölötte nagy örök mértékét szerzi meg nekünk“ (Kor. 11. 4, 17.). Kedves Híveim! Az eucharisztikus szentév nagyböjtjében tekintsünk mindig ezzel az élő hittel a legniéltóságosabb Oltári- szentségben jelenlevő Úr Jézusra, aki ebben a nagy szentségben szenvedésének emlékét hagyta ránk. Az Eucharisztia állal kapcsolódjék egész életünk az Úr Jézus Krisztusba, benne egyesítsük minden szenvedésünket a Megváltó szenvedésével, hogy életünk keresztjei megváltásunkat munkálják bennünk, tisztítsák lelkünket és boldog örökkévalóságunk legszebb érdemeivé váljanak. „Mert erre vagytok hivatva, minthogy Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek, ... ki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünku (Pét. I. 2, 21.), „hogy mindenben Isten tiszteltessék Jézus Krisztus által, kinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké. Ámen“ (Pét. I. 4, 11.). * Felhívom a plébános és lelkész urakat, hogy a direktóriumban található böjti rendeletet farsangvasárnapján a híveknek hirdessék ki és magyarázzák meg, jelen nagybőjti szózatomat pedig nagyböjt első vasárnapján a szószékről olvassák fel. A közeledő budapesti eucharisztikus. világkongresszus alkalmából közlöm T. Papjaimmal azokat a kivételes kedvezményeket, melyeket Szentséges Atyánk 1924. március 7-én kelt Motu propriojában (A. A. S. 1924. 154.) a nemzetközi, országos és egyházmegyei eucharisztikus kongresszusokra engedélyezett: 1. Teljes búcsút nyernek, akik a kongresszus helyén gyónnak, áldoznak és a kongresszus ideje alatt ugyanott templomlátogatást végeznek és ott a Szentatya szándékára imádkoznak, a kongresszust bezáró körmeneten (pompae solemni, quae publice duci solet) jelen vannak és az apostoli áldást fogadják. Hét évi és hét negyvennapi búcsút nyernek, akik a kongresszus helyén és tartama alatt a) az imádásra kitett Oltári- szentség elölt imádkoznak, vagy b) akik valamely közös áhítaton vagy összejövetelen résztvesznek. Száz napi búcsút nyernek, akik a kon gresszus helyén és idején bűnbánó lélekkel valami jámbor cselekedetet végeznek. 2. A kongresszus kijelölt napján ünnepélyes pontifikális votívmise mondható De Ssmo Sacramento, amely után a püspök vagy valaki más teljes búcsúval összekötött apostoli áldást adhat. 3. A kongresszuson jelenlevő minden pap a kongresszus alatt „missam voti393. sz. Kongreszszusok alkalmára adott engedélyek.
