A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
16 szív, áttüzesedjék, és az áldozatok elviselésére acélossá legyen az akarat. Ennek a tűzhelynek izzó parazsát vigyük az otthonba, az élet kereszthordozásába, ennél a lángnál gyújtsunk új szövétneket! Az evangélisták leírják, hogy a világ végén a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és ebbe az elsötétiilésbe belevilágít az égen feltűnő fénylő kereszt. „Akkor majd, feltűnik az Emberfiának jele az égen“ (Máté 24, 30.), amely mint a villám elvilágít napkelettől napnyugatig, és fényével belehasít évezredeknek eltemetett mélységeibe. És az Úr azt akarja, hogy mi állandóan figyeljünk erre a fényes jelre, azért Alacoque Szent Margit látomásában is odatűzte Szíve fölé a szeretet lángjaiba. Mint oltárkereszt a szentelt gyertyák szelíd fényében, úgy ragyog Jézus Szíve fölött a kereszt az isteni szeretet lángjaiban, hogy necsak az utolsóítéletnek legyen nagy ébresztője, de zarándok- lásunknak is a kereszt legyen biztos útjelzője. „ Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem". (Máté 16, 24.) A Krisztustól kapott és elfogadott napi keresztek lesznek a biztosítékai annak, hogy jó irányban, Krisztus nyomdokain járunk. A Szahara egyik utasáról olvastam, hogy a sivatag kietlen pusztaságában vezetőt fogadott fel. A világjáró vándor hűségesen követte vezetőjét, míg ivóvíz- készletük tartott. És amikor ez elfogyott, s az utas a nagy hőségben elepedt a szomjúságtól, a Szahara forró napsütése délibábot rajzolt eléje. Ez csalta, hogy ott messze üde forrásra, hűs pázsitra talál. A vezető nem engedte utitársát a délibáb után, mire ez türelmetlen lett, leütötte vezetőjét és ment a délibáb irányába. A vezető vérző kezét magasra emelte, és haldokolva is a helyes irányt mutatta: „Szomjas vándor, erre tarts, itt forrásra találsz 1“ Ami ebben az elbeszélésben csak az író elgondolása, azt mint véres valóságot olvassuk az evangéliumokban. Mint vándoréletünk jóságos kalauza jött közénk az Üdvözítő, hogy utitársunk és vezetőnk legyen az élet pusztaságában. Ő így mutatkozott be: „Én vagyok az út .. . Senki sem jut az Atyához máskép, mint énáltalam". (Ján. 14, 6.) Itt járt közöttünk, hirdette az örök élet igazságait, hallgatták tanítását, és indultak is utána. De mikor az új életnek irányát és kemény parancsait megszabta, elhagyták, és gyűlölettel harsogták a nagypénteki népítéletben: „Keresztre vele!" (Máté 27, 23.) És amikor az Úr teste már a lepecsételt sírban pihent, a Golgota véres keresztje akkor is ott állt a magasban, és kitárt karjaival az életút irányát mutatva hirdette és hirdeti azóta is mindig a Mester tanítását: „Senki sem jut az Atyához máskép, csak énáltalam A Jézus Szíve felett álló kereszt azt is hirdeti nekünk, hogy a kereszt szenvedéseivel szerezte vissza, és nyitotta meg számunkra az Üdvözítő az elvesztett mennyországot. A kereszt a megváltás nagy kegyelmeinek lett kieszközlője és közvetítője. Hármas keresztet írtak homlokunkra a keresztkút vízével. A krizma keresztjeiével avattak bennünket Krisztus katonájává a bérmálás szentségében. Keresztvetéssel kapjuk a feloldozást bűneink alól. Az esketési kereszt két karja fogja össze két életnek hűségét és boldogságát. A betegek olajával adott kereszt jelzi a léleknek szárnybontását és indulását a nagy útra, az igazi otthon felé. Üdvözlégy, kereszt, egyetlen reményem! Letérdelve így köszöntötte Szent András apostol azt a keresztet, melyen életét adhatta a Mesterért. Minél előbbre haladunk az életben, annál jobban tapasztaljuk az apostollal, hogy
