A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
17 az életnek egyetlen vigasza és igazi támasza a kereszt marad. Minden életnek és hivatásnak megvannak a keresztjei, amiket nem fából formálnak vagy kőből vésnek, hanem az élet tűzdel az életutak szegélyeire és a szívekbe. Ezeknek elviselésére tanítson és segítsen minket Jézus Szívének keresztje. A kereszthordozás nehéz óráiban mondjuk az apostollal: Üdvözlégy kereszt, hűséges útitársam, egyetlen reményem. „Egyik katona lándzsával megnyitó oldalát ... És aki ezt látta, bizonyságot tett róla, és igaz az ő tanúsága". (Ján. 19, 34—35.) Evangéliumi tömörséggel így írja le az apostol Jézus Szíve tisztelőinek köteles teendőit. Ő, aki a kereszt tövéből elsőnek nézhetett bele az Úr megnyitott Szívébe, tapasztalta, hogy nemcsak együttérző és engesztelő részvéte, de cselekvő, apostoli élete is tüzet fogott, és lendületet nyert e Szent Szívnek szemléletében. A kihulló vércseppek piros betűkkel írták szívébe ezt a hármas kötelességet, hogy tanúságot tegyen róla tollával, és ezért megírta a szeretet evangéliumát, igaz tanúságot tegyen róla tanításával, de legfőképen példájával. Ő volt az a tanítvány, aki az utolsóvacsorán az Űr Szíve felett pihenhetett. Odaborult, hogy a Szívnek fájdalmas lüktetését figyelje, és Judás árulásáért megengesztelje. Ha igaz a mondás, hogy a lelkek, mint a lángok felgyújtják egymást, akkor Szent János apostol szívét Jézus Szíve gyújtotta lángra. És ő apostoli útjain amerre járt, meghordozta ezt a lángot írásaiban, élőszóval és példájával. Ö tanított meg bennünket arra, hogy a Szent Szívnek méltó tisztelete nem a sajnálkozó részvétben és olvadozó érzelmekben áll, hanem a cselekvő, bátor, krisztusi élet nyílt tanúságtételében. És ha a hívek lelkiségének örvendetes lendületét figyeljük, azt látjuk, hogy a Szent Szívnek tisztelete a hitélet igazi erőforrása. Ahol élénk, lüktető a hitélet, ott Jézus Szívének tisztelete elmélyült a lelkekben. Az én kedves Híveim lelkében a múltban is jó talaja volt a Szent Szív tiszteletének és szeretetének. És ha a háborús idők meg is változtattak sok mindent, boldogan és nagy hálával állapíthatom meg, hogy Híveim lelkiéletében a Szent Szív tisztelete meg nem fogyatkozott, sőt fokozódott. Főpásztori szívemnek legnagyobb öröme, hogy a plébániák hitéletének kimutatásából, buzgó papjaim előadásából, vagy személyes tapasztalataim alapján is arról győződhettem meg, hogy az elsöpéntekek és az azt követő vasárnapok szentáldozásai úgyszólván kivétel nélkül növekedésről tanúskodnak. A nagybőjti szent időben járjunk hűségesen Jézus Szívének iskolájába, ahol a bölcseség és tudomány összes kincsei megvannak. Itt tudjuk meg, mibe került az édes Üdvözítőnek a mi megváltásunk. Itt ismerjük meg szeretetének nagyságát. Jézus Szívének iskolája majd megtanít titeket arra, mennyi áldásban meg kegyelemben részesültetek Őáltala. „Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom: Tárjátok ki ti is szíveteket!" (Kor. II. 6, 13.) Az apostolnak buzdító szavaihoz azt a kérésemet fűzöm, hogy kitárt szívetekbe ültessétek bele a Szívgárdának, a családfelajánlásnak és a Jézus Szíve Szövetségnek szeretetét és szellemét. A gyermekszívek apostolkodásában sokszor meglepő és kedves példáit találjuk a Szent Szív hódító hatalmának. Istentől elszakadt és a vallási kötelességek iránt közömbös lelkeket igen gyakran a Szent Szív harcos gárdistái térítenek meg, és vezetnek vissza az elhagyott régi útra, a hit és vallásos élet komoly teendőihez. Gyermekeitek szívébe a Szívgárda oltja bele az Isten ügyéért való lelkesedésnek
