A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
6 biztosabb fundamentumot vetni, mint az evangéliumot, mely nem ismeri a szembeállítást és széthúzást, hanem megalkuvás nélkül hirdeti a szeretet törvényének szociális teendőit: kölcsönös megértést, megbecsülést, megbocsátást és közeledést a lelkek világában. Ebből a könyvből, az igazi szociálizmus megszentelt kódexéből vette a nemzetek apostola szociális és társadalmi munkájának nagy programm- ját: „Sokan vagyunk egy test Krisztusban, egyenkint azonban egymásnak tagjai“ (Róm. 12, 5.). „Ugyanis mi mindnyájan egy Lélekkel egy testté kereszteltettünk ... Ne legyen meg- hasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved valamit, együtt szenved vele valamennyi tag vagy ha az egyik tag megdicsőül, együtt örvendez vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok és egyenként tagjai“ (Kor. I. 12, 13. és 25—27.). Ezt a nagy egységet védjük meg minden veszéllyel szemben, hogy senki ellentétet ne szítson s így éket ne verjen az egy táborba tartozók közé. Azért figyelmeztet bennünket a Szentatya körlevelében, hogy akik a szociális munka területén tevékenykednek, „okosságban és mérsékletben kitűnjenek, hogy úgy az egyik, mint a másik rész felé a túlzások veszélye ellen védve legyenek, különösen pedig a krisztusi szeretet töltse el és hassa át őket teljesen“. A szeretet iskolai pedagógiája azt kívánja, hogy egyformán mérjünk mindenkinek és ha az egyenlőség mértékén felül is adunk, az igazság megsértése nélkül juttathatunk többet azoknak, akik az otthonban úgyis kevés szeretetet kapnak, akik talán mostohagyermekei az életnek. Az evangélium szelleme is megengedi, sőt megköveteli, hogy a lelkipásztori szeretetnek és munkának elosztásában a nagyobb részt mindig a szenvedőknek és nélkülözőknek juttassuk és szívünk különös szeretetével forduljunk a munkásokhoz és a kezük munkájával fárado- zókhoz, „akiket az isteni Gondviselés különös gondunkba ajánlt", írja a Szentatya említett körlevelének záró soraiban. A szegények gondozásában a kenyérosztó Krisztus jósága és fáradozása legyen számunkra is követendő példa, megértve azt a komoly igazságot, hogy az irgalmas szeretettel a lelkek ügyét is szolgálja az, aki kenyeret juttat az éhezők asztalára. Krisztus evangéliumának igazi szolida- rizmusa, hogy nemcsak a lélek, hanem a test számára is van adnivalója, mert a mennyország ígérete mellett a múlandó élet kenyérosztó igazsága és ereje is benne van. A Jópásztor képének teljességéhez még ez is hozzá tartozik: „És ismernek engem enyéim'". Az evangéliumoknak megkapó szépségeit alkotják azok a részletek, amelyek a kisded nyájnak közeledését, a szíveknek megnyilatkozását mutatják meg a Jópásztor iránt. Bizalom, ragaszkodás, csodálat, tisztelet, hűség és szeretet csendül meg szavukban és kéréseikben. A kánaáni asszony nagy hitével letérdel az Úr elé és nem megy tovább, míg az Úrtól meg nem hallja: „Oh asszony! nagy a te hited, legyen neked, amint kívánod“ (Máté 15, 28.). Amikor az Úr a nyolc boldogság hegyéről nagy beszédének elmondása után lejön, „íme egy bélpoklos jővén hozzá, imádá őt, mondván: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem“ (Máté 8, 2.). Ismerték a Jópásztor szívének jóságát az édesanyák, akik gyermekeiket vitték hozzája, hogy illesse és áldja meg őket (Márk 10, 13.). Ismerte őt az ifjú, aki „hozzá futván, térdre esvén előtte,