A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
7 kérdé őt: Jó Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem ?“ (Márk 10, 17.) Cirenei Simon a kereszthordozásban, az emmausi tanítványok pedig a kenyér- szegésben ismerik meg őt. Oltár és kereszt, áldozatos szeretet és szenvedés egyaránt alkalmas eszköze és helye a Jópásztor megismerésének. Rembrandt a fény és árnyék művészetével festette meg egyik képét: „Krisztus a betegek között“. A szenvedéseknek mélysötétű alagútjából jönnek a betegek hosszú sorban Krisztus felé. E kép tulajdonképen csak némileg illusztrálja az evangéliumnak ezen részletét: „Nagy sereg járula hozzá, némákat, vakokat, sántákat, bénákat és sok egyebeket hozván magukkal; és lábai elé tevék azokat és meggyógyítá őket“ (Máté 15, 30.). Rembrandt festői vásznán nem férnek el mindazok, akik keresik, mert ismerik őt, kérik, mert egyedül csak tőle várnak segítséget. És ez a téma: Krisztus a betegek között, nemcsak a művész vásznán megfestett vagy az evangéliumokban leírt kép, hanem ma is eleven valóság. A Jópásztor most is így áll és jár nyája között. Itt jár közel kétezer év óta. Az eltévedtek keresésében, a szenvedők megsegítésében tövis tépi, kő sebzi, de ő mindezt szívesen elviseli, fáradtságát bőven kárpótolja a megtérőknek bánatkönnye, a hazaérkezőknek szelíd mosolya. A Jópásztor vasárnapján a szentmise lekciójában Szent Péter szavaival buzdít bennünket az egyház Krisztus követésére: „Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek“ (Pét. 1. 2, 21.). Nemcsak a Kálvárián, hanem földi életének többi útjain is megtaláljuk a Jópásztor meleg lábnyomait s úgy hiszem, hogy elsősorban nekünk, papoknak, Krisztus fölszentelt szolgáinak szól a buzdítás: sequamini vestigia eius! Kövessük a Jópásztort a betegek gondozásában. Legyünk a szenvedők vigasztalói, Isten kegyelmeinek fáradhatatlan közvetítői. Az egyház törvénykönyve olyan nagy gonddal és szeretettel ajánlja a lelkipásztorok figyelmébe a betegek és szenvedők gondozását: „Sedula cura et effusa caritate debet parochus aegrotos in sua paroecia, maxime vero morti proximos, adiuvare" (Can. 468.). A legfontosabb és legsürgősebb ott ez a segítség, ahol a döntő harcban örök értékek forognak kockán. E nehéz és végső küzdelemben a régi ellenség, a gonosz lélek minden erejét megfeszíti sikere érdekében: „Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, tudván, hogy kevés ideje vagyon“ (Jel. 12, 12.). A Szent János látomásában megjelölt kevés idő, mely a gonosz lelket nagy haragra és megfeszített harcra ingerli, tulajdonképen a világ végével zárul le. Mennyivel inkább kevés időnek mondható az élet befejezésének végső harca. Az a tudat, hogy a földi életről távozó léleknek kevés ideje van a küzdelemre, fokozza a mi buzgóságun- kat az utolsó harcát vívó léleknek megsegítésére és megmentésére Segítsük ahhoz őt, hogy a Bárány vére által győztesen kerüljön ki a harcból és az apostol hitvallásával lépje át a múlandó életnek határát: „A jó harcot végig harcoltam, a pályafutást bevégeztem, a hitet megtartottam, készen vár reám az igazság koszorúja“ (Tim. II. 4, 7—8.). „Ecce ostensa nobis est via, quam sequamur, apposita est forma, cui imprimamur" , így exegetizálja Nagy Szent Gergely pápa a Jópásztor evangéliumát (Horniba 14. in Evang.). Előttünk az út és a minta, indulhatunk és dolgozhatunk. Krisztus legyen imaéletünk útja, buzgó-
