A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
4 megszentelni az imádsággal. Sokfelé elágazó, külső tevékenységünknek legyen mindig erőforrása és összefogó fonala papi szívünknek bensőséges imája. Magunkat és munkánkat így kapcsoljuk legközvetlenebbül a gyümölcstermő szőlőtőhöz, Krisztushoz! II. A Mester önarcképét is reánk hagyta, amikor a Jópásztor képét elénk állította. Gyakori és kedves ez a kép. Ott áll a templomoknak az oltárok felett látható színes ablakain és családok szentélyében. Sokan festették meg vagy vésték ki e képet, de a legszebben az Úr maga remekelt annak megfestésében : „En vagyok a Jó pásztor. A Jó pásztor életét adja a juhokért . . . ismerem enyéimet és ismernek engem enyéim . . . egyéb ju- haim is vannak, melyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell terelnem“ (Ján. 10, 11 —16.). Mesteri e kép. Színek így nem adják, vésővel ilyen tökéletesen nem formálják meg a Jópásztor alakját. Vászon és márvány a lélekből ennyit sohasem tud magába venni, ahogyan a jóság, szeretet és áldozat lelke árad a Jópásztor evangéliumi képéről. „A Jópásztor életét adja a jakokért". Az Isten szeretete mindig az adakozás jegyében jön felénk és lesz a mienk. A Jópásztor áldozatos szeretetének ünnepe a nagypéntek. Adakozó szeretete a kereszt oltárán üresítette ki magát egészen, hogy mindene a mienk legyen. A keresztre szegezve eltörölte adóslevelünket (Kol.2,14.) és az új életnek bőséges forrását nyitotta meg számunkra a szentségek kegyelmei ben. Amikor Nikodémus az éjjeli beszélgetés során nem látja tisztán a lelki újjászületés lehetőségét, akkor a Mester előre mutat szenvedésére: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell fölemeltetnie az Emberfiának, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen“ (Ján. 3, 14—15.). A rézkígyó a biztos haláltól mentette meg azokat, akik reá bűnbánólag és bizalommal feltekintettek (Móz. IV. 21, 9.). Új életnek szerzője lett a kereszten felmagasztalt Emberfia is. A bűn, az emberek gonoszsága kiemelte őt a földből, a Kálváriára vitte, odatűzte a keresztre, mint Jeruzsálem átkát, a nép gúnykacajának megfelelő cégtáblát. Kitűzték, mint akaratuknak és hatalmuknak véres, diadalmi zászlóját. És az Úr a sok bántalmazás és gúnyolódás közepette beleállítja e bűnös, beteg világba a keresztet, mint a gyógyulásnak, erőnek és életnek a fáját. A bűn kovácsolta és emelte a magasba a keresztet abban a hitben, hogy ez lesz legszebb diadala és nem gondolta, hogy a halálos csapást épen itt kapja: qui in ligno vincebat, in ligno quoque vinceretur l Krisztus megváltó szeretetének a véres keresztfa lett megdönthetetlen trónusa. A nagypénteki kereszt alatt Nikodémus lelke magyarázat nélkül is megértette az életetadó szeretetnek titkát, mert megismerte a Jópásztor áldozatos szeretetének fölmagasztalását. „Ismerem enyéimet“. Nyilvános működése idején három évig járja a Jópásztor Palesztina tartományait és városait. A mindennapi életnek gondokkal kirakott és könnyekkel öntözött útjain találkozik szenvedőkkel, betegekkel, az életnek különféle nehéz kérdéseivel. Belenéz a körülötte hullámzó tömeg leikébe és szánalom tölti el szívét: „Látván pedig a sereget, megkönyörüle rajtuk, mert el valának gyötörve és lesújtva, mint a pásztor nélkül való juhok" (Máté 9, 36.). Könyörületes szíve mennyi szenvedést vesz észre az életnek és a léleknek mélységeiben! Néma könnyek, máskor hangos könyörgések állítják meg útjában a Jópásztort. És az emberi életsorsok azóta is ezen a közös úton rohannak : „gyötörve és
