A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
22 val kapcsolatban az a szent elhatározás kelne szívetekben, hogy a kereszt és oltár gazdag kegyelmeiben, megváltásunknak drága ajándékaiban minél bővebben akartok részesülni azáltal, hogy ezentúl gyakrabban fogtok a bűnbánat szentségéhez és a szentáldozáshoz járulni. I. A lélek tisztántartása nemcsak másvilági életünkre hat ki, hanem áldásthozó földi életünkben is. A jó Isten áldó és büntető keze ide is elér. Nem minden büntetést visz át a másvilág teherlapjára, és nem utal minden jutalmat az örök élet könyvébe. A bűn teszi ezt az életet siralomvölggyé, viszont az erény, a lélek tisztasága, a megszentelő kegyelem állapota a siralomvölgyet is Isten országává változtatja, „amely nem étel, és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentiélekben “ (Róm. 14, 17.). Ez öltözteti a lelket menyegzős ruhába, az igazság fegyverzetébe, szemben azzal a másik öltözettel, amely inkább gyászruha vagy rabruha, mint menyegzős öltözet, inkább szemfedő, mint menyasszonyi fátyol. Ahhoz pedig, hogy a lelket állandóan tisztán tartsuk, nem elég egy évben egyszer vagy csak néhanapján gyónni. A szentek tudják és mondják: gyakran kell gyónni. Ez ma a lelkiélet követelménye és fokmérője. A gyónók számaránya világosan megmutatja, hogy a hívek lelkiélete a fagyponton alul van-e, vagy a fagypont fölé emelkedett. A zsúfolt gyóntatószékek és nagyszámú áldozok, különösen a húsvételőtti hetekben, azt mutatják, hogy a híveknek van gondjuk lelkűk tisztántartására és erősítésére. Viszont ott, ahol nincs meg a gyakrabbi szentgyónás, és még a húsvéti áldozok száma is kevés, szinte bizonyosan el lehet mondani, hogy a lelkek a bűn kelepcéjében szenvednek, és „sokakban meghűlt a szeretet“ (Máté 24, 12.). Kialudt az a tűz, mely az embert saját lelke üdvösségéért és Jézus Krisztusért buzgóságra serkenti. Szánalmasan szomorú annak lelki állapota, aki nem tudja magát elszánni egy üdvösséges lépésre halhatatlan leikéért és a lelkeket boldogító Istenért. Valóban alig lehet az ilyen lelki állapotnak más nevet adni, mint a halál árnyéka, a lélek betegsége vagy halála. Azért sürgeti az Anyaszentegyház a szentgyónást, mert a lélek egészségét és életét védeni akarja a betegséggel és halálos veszéllyel, a bűnnel szemben. Amikor az Anyaszentegyház a húsvéti szentgyónást súlyos bűn terhe alatt kötelezővé teszi, a halál árnyékából, sokszor meg egyenesen a lelki halálból szólít ki, amint az Úr Jézus is a halálból szólította ki a naimi ifjút, Jairus leányát és a bethániai Lázárt. Ebben a halottfeltámasztásban, a gyónásban a mi teendőnk olyan, mint Lázár feltámasztásában az emberek szerepe volt. „Vegyétek el a követu (Ján. 11,39.), mondotta az Úr Jézus, s amikor azt elvették, „ nagy szóval kiáltá: Lázár! jöjj ki. És azonnal kijőve, aki halott valau (Ján. 11, 43—44.). Legalább ennyit mindegyikünknek meg kell tennie. Távolítsd hát el a kegyelem akadályát, nyisd meg szívedet az isteni kegyelemnek! Tedd meg azt, amit az ember is megtehet, és az Úr Jézus majd megteszi azt, amit csak az Isten tehet meg. Az Úr Jézushoz egykor bélpoklos járult, és „imádá őt, mondván: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét Jézus, illeié őt, szólván: akarom, tisztulj meg“ (Máté 8, 2—3.). És a bélpoklos azonnal meggyógyult. A bűnösnek is Jézushoz kell járulnia tisztulásért. Őt kell kérnie: „Jézus, Dávidnak Fia! könyörülj rajtam“ (Márk 10,47.). A mi részünkről ez a kezdő lépés: akarni kell a lélek tisztulását, a bűntől való szabadulást. Ott a hiba, hogy sok emberben nincs meg az erős, szent akarat a komoly megjavulásra, nincs szándék a bűn
