A Győri Püspökség Körlevelei, 1934

Tartalomjegyzék

mert az apostolokon keresztül nekem is szól az Üdvözítő parancsa : Elmenvén az egész világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtméngnek. (Márk 16, 15.) Vigasztalásomra szolgál, hogy az én munkám csak folytatása annak az igehirdetésnek, amely köz- tetek már oly szép gyümölcsöket termett. Hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert hiteteket magasztalják az egész országban. (Róm. 1, 8.) Amikor tanítóhivatalom gyakorlását megkezdem, abban a boldog meggyőződésben vagyok, hogy nemcsak az én hitem erősít meg titeket, hanem a ti hitetek is fölemel majd engem. Ügy jelenek meg köztetek, mint szent Pál apostol a római hívek közt, hogy közösen megvigasztalódjunk egymás hite: a tietek és az enyém által. (Róm. 1, 12.) Apostoli tisztem célja titeket, mint hívőket, alkalmassá tenni a szolgálat munkájára Krisztus testének kiépítése végett, mígnem mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, férfiúi tökéletességre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, s ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. (Ef. 4, 12—14.) Vagyis szüntelenül kell hangoztatnom a szolgálatnak, a hit gyakorlásának, a hit örök igazságai szerint való életnek fontosságát, mert a hit próbaköve a cselekedet. Akik a hitet csak vallják, de életökkel annak ellentmondanak, külsőleg ugyan az Egyházhoz tartoznak, de nem élő tagjai Krisztus titokzatos testének.

Mindnyájunknak egyesülnünk kell a hit egységében. Tehát az apostol nem nyugod- hatik, amíg egyetlen egy lélek is távol áll a hit egységétől azok közül, akik az apostol gondjaira vannak bízva. S amíg az eltévedt bárányok, a tékozló fiúk után jár, nem hanyagolhatja el az igazak nyáját sem, mert ezeket a hitben férfiúi tökéletességre kell nevelnie, hogy ellenállhassanak minden kísértésnek és csábításnak.

A hittel ellentétes szellemi áramlatok szomorú csődje, amely a mi korunkat mérhetetlen szenvedések árán kijózanította és fölébresztette benne a vágyat, a valódi igazság után hozza meg a mai emberiségnek jutalmul azt a tudatot, hogy egyedül Krisztus az út, az igazság és az élet. (Ján. 14, 6.) Amikor

balsejtelmekkel nézünk a sötét jövőbe s egyesek már a nyugati kultúra összeomlását jósolják, hallja meg minden emberi fül az Istenember szavát: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak (Máté 24, 35.) s figyeljen a Krisztus igazságát hirdető Anyaszentegy- házra, amely az igazság oszlopa és szilárd alapja. (Tim. I. 3, 15.)

A püspök nemcsak az evangélium hirdetője, egyházmegyéjének tanítója, hanem Krisztus főpapja, közvetítő az Isten és hívei közt, az isteni kegyelemnek, a természet- fölötti életnek csatornája az Istentől a hívekhez. Krisztus megtestesülésének, megváltó életének és halálának legfőbb célja volt, hogy az embereknek életük legyen és bővebben legyen. (.Ián. 10, 10.)

Az emberi lélek mindig fájdalommal érzi azt a hiányt, amelyet az áteredő bűn okozott benne. Ez a bűn elszakította őt attól az isteni életközösségtől, amelyet Isten különös kegyelméből a teremtéskor kapott. Az elvesztett isteni életközösség az ember egyetlen nagy vesztesége, amelyből minden baja és szenvedése származott. Azért Krisztus gyökerében akarta meggyógyítani az embert és a megváltásban lehetővé tette, hogy az ember az Istennel való életkapcsolatot visszanyerje. Őmaga így fejezi ki messiási küldetésének programmját: Az pedig az akarata Atyámnak, ki engem küldött, hogy mindenkinek, aki a Fiút látja és hisz őbenne, örök élete legyen. (Ján. 6, 40.) Az én juhaim szavamat hallgatják és követnek engem; és én örök életet adok nekik... (Ján. 10, 27—28.)

Nekem kötelességem az Üdvözítő munkáját folytatni. S azért mint főpapotok elsősorban arra törekszem, hogy Krisztus drága vérét, az isteni élet nedvét bőségesen hullassam lelketekre s így életet, természetfölötti életet adjak nektek. Krisztus az Emberfia, az új ember. Amit Ádám, a régi ember elrontott, azt ő újra régi méltóságába visszaállította. Az istenséget önmagában lényegileg összekapcsolta az emberséggel. Benne az istenség teljessége lakozott. Azért ő kifogyhatatlan forrása az isteni életnek a mi számunkra, akik általa az isteni életnek részesei leszünk.

Az ember drágább kincset, nagyobb értéket nem kaphat, mint az isteni életközösséget a megszentelő kegyelemben. Az egész kérész-