A Győri Püspökség Körlevelei, 1934
Tartalomjegyzék
vagyunk, hogy a világ üdvöziiljön általunk. Az Ür Krisztus mondja : «Amint Te küldöttéi engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világban. (Ján. 17,18.) Küldetésünk van tehát a világhoz. E küldetésünk Krisztustól van s ugyanolyan természetű, mint az ő küldetése a mennyei Atyától. Megszabadítani a népet a bűnöktől. Tömérdek bűn van a világon, ki segít itt, ha mi papok nem? Világosságot árasztani a világra és elűzni a lelki sötétséget az Úr szavai szerint: «Ti vagytok a világ világossága, világoskodjék tehát a ti világosságtok az emberek előtt». (Mt. 5,14., 16.) Életet adni a világnak és pedig úgy, hogy bőven legyen. Az emberi életet fölemelni s az örökkévalóság gondolatával megszentelni. Az Úr Jézus kiválasztott, a Szentlélek fölkent minket, hogy a nekünk adott lelki hatalmakkal a világ üdvösségén s a lelkek megszentelésén dolgozzunk. A szentek jelszava volt, Tisztelendő Testvéreim, hogy a lélek megszentelésének munkáját mindennap újból kell kezdeni. Minden kezdetben e kettős szép vonás van : hogy nem néz hátra, csak előre és hogy mikor kezd, rendesen lelkesen kezd. Mint Szent Pál mondja : «Csak ezt az egyet teszem, elfelejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van». (Filipp. 3, 13.) A multat felejtvén, amik előttünk vannak, annak nézzünk bizalommal a szemébe. Új nekifeszüléssel kezdjük az új évben, új vezetés és irányítás mellett krisztusi küldetésünk teljesítését, a világ megszentelését, a lelkek üdvösségének munkálását. Van bennünk lendületes, izgalmas tettvágy, hogy a hitéletet fellendítsük, az erkölcsök tisztaságát óvjuk és ezer sebből vérző társadalmunk gyógyításán fáradozzunk. De hogy munkánk eredményes legyen s korszerű lelkipásztorkodást végezzünk, fogadjuk el az utolsó idők nagy pápáinak irányítását. Elsősorban törekedjünk valóra váltani X. Pius pápa óhaját a gyakori és korai szentáldozásról. Vezessük híveinket s köztük a gyermekeket is gyakran az örök élet forrásaihoz, hogy a szentségi Jézus legyen lelkiéletük kiindulópontja, központja és koronája. Tanítsuk meg őket az Oltáriszentségből élni s az Oltáriszent- ségért dolgozni és apostolkodni. Az új idők vihara, Tisztelendő Testvéreim, mindenütt új helyzetet teremtett. A hívek bevonultak az egyházi élet kereteibe. Ne féljünk ettől, hiszen ez dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápánknak határozott kívánsága. Higy- gyük azt, hogy a jó Isten megsokszorozódott és nehéz feladataink teljesítésében ezzel is segítségünkre akar sietni s erősíteni akarja az egységet, melyért halála előtt az Úr Jézus olyan meghatóan imádkozott. Higgyük, hogy ezek a népek dolgozó erők, s az Actio Catholica keretein belül új iskola nyílik számunkra. Higgyük, hogy a világi apostoloknak még nagy feladataik vannak az Isten országa kiépítésében. Ne helyezkedjünk szembe a modern lelkipásztorkodás ezen új irányával, hanem ellenkezőleg, az új keretbe és új szervezetekbe vigyünk életet, lelket, nemes öntudatot, meleg érzést és soha nem lankadó lelkesedést. Értsük meg jól XI. Pius pápa nagy szándékát : ő nem harcot akar, hanem életet, több lelki életet. A fölébredt katholikus öntudatnak minél több apostolt akar szerezni; apostolokat, kik világiak, de hitükben képzettek, — világiak, de buzgó hitéletet élők, — akik hitükért és Egyházuk igazságáért dolgozni, fáradozni s ha kell, áldozni is tudnak. Vágyódó, tenni, segíteni, irányítani, vezetni kész szívvel álljunk e világi apostolok élére és biztosítsuk, hogy helyes irányban fejtsék ki munkájukat az Egyház javára. E világi apostolok lelki kiképzése legyen egyik főgondunk. Ők képezik azt a kis csoportot, melyről Izaiás szól: «Ha a seregek Ura ivadékot nem hagy nekünk, lettünk volna, mint Sodorna, és hasonlók volnánk Gomorrhához». (1, 9.) A híven maradottak kis csoportja ez, sokszor a mi egyedüli reménységünk. Hála a jó Istennek, minden egyház- község keretében föltalálhatok, akik nemcsak megőrzik hitüket, megóvják tisztán erkölcseiket, hanem akik a hit igazságait jobban megérteni, bennük elmerülni, lelkiéletüket elmélyíteni és a tökéletességre eljutni is szeretnének. «Qui sitiunt et esuriunt justitiam.» Kell az eltévelyedettek után járnunk, őket Krisztus nyájához visszavezetnünk, de amellett ne felejtsük el a tökéletességre törekvőket. A bennük rejlő jóakarat, az ő tiszta lelkűk az a jó talaj, amelyben az elhintett mag százszoros gyümölcsöt is teremhet. Az Egyház dísze ők, Isten kegyeltjei. Több dicsőséget nyújtanak Istennek tökéletességre való törekvésükkel, mint sok száz közömbös vagy lanyha hívő. A világnak javításán is többet fáradoznak, mint a közömbösek nagy tömege együtt. A mai lelkipásztorkodás sok gondot fordít a modern keresztények megnyerésére, míg talán nem egyszer kevés figyelemben és lelki gondozásban részesülnek a híven maradottak, az életszentségre törekvő buzgó lelkek. Ezeknek is hirdessük az Isten örök szeretetének nagy titkait s a lélek emelkedésének és megszentelődésének útjait. Ha a szentéletű X. Pius buzdítása alapján igyekszünk fölújítani és meghonosítani az első keresztények buzgóságát és kitartását a kenyértörésben, úgy XI. Pius pápa útmutatását követve keltsük lángra az egyházközségekben az első keresztények összetartó és segítő szeretetét is. Az egyikből önként fakadjon a másik: a gyakori szentáldozást kövesse nyomon az áldozatos felebaráti szeretet. Az első keresztények igaz testit
