A Győri Püspökség Körlevelei, 1934
Tartalomjegyzék
38 vetve az isteni Mestert, élő példaképül szolgáltok tanítványaitoknak. A gyermek egyik legsajátosabb vonása környezetének utánzása. A leányka szinte észrevétlenül felszívja magába édesanyjának gondolkozását, cselekvési módját, sőt minden mozdulatát. A fiúban megelevenedik az apa kemény járása, bátor fellépése, életfelfogása. Mikor a gyermek az iskolába megy, új behatások alá kerül, melyeknek varázsa alól még ha akarná, sem tudja magát kivonni. A legkisebb behatások iránt is csodálatosan fogékony gyermeki telkekbe észrevétlenül ivódnak bele a tanító szavai, cselekedetei, a tanító egyéniségének vonásai. Ehhez járul, hogy a gyermek úgy tekint tanítójára, mint feltétlen tekintélyre. Amit a tanító mond, szent a gyermek előtt. Amit tesz, követendő példa és parancs. Ahogy ti gondolkodtok az Istenről, hitről, hazáról, felebaráti szeretetről, munkáról, kötelességteljesítésről, ugyanúgy gondolkodnak majd tanítványaitok is. Ahogy ti szolgáljátok Istent, éltek a hitből, szeretitek a hazát, megbecsülitek embertársaitokat, végzitek kötelességeiteket, hasonlóképen járnak el majd tanítványaitok is. Tudjátok mit jelent ez? Azt, hogy szellemetek, felfogástok, egész egyéniség- tek felszívódik a gyermekek leikébe és tovább él bennük. Kell-e ezek után hangsúlyoznom, milyen döntő jelentőségű a tanító élete és példája a gyermeki lélek kialakulására ? Kell-e hangsúlyoznom, hogy nem annyira szóval, hanem elsősorban élettel és példával tanítsatok? Azt mondja a Szentírás Jézusról: kezdett cselekedni és tanítani, vagyis először példát mutatott életével, s tanítása ennek a példaképnek volt a magyarázata. A világból távozni készülő Jézus pedig így szól tanítványaihoz: példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, ti is hasonlóképen cselekedjetek. Ez legyen a ti szigorú elvetek is a nevelés és tanítás egész vonalán. Aki másképen él, mint ahogyan tanít, annak szavai hiába hangzanak el, sőt mi több, nagy rombolást is visz végbe a gyermek lelkében, mert azt a meggyőződést kelti benne, hogy a krisztusi életelvekről csak hivatalból vagy illendőség kedvéért szokás beszélni, de egyáltalán nem kell s nem is lehet megvalósítani. Ezzel maga rontja le a tanítványok lelkében az evangélium megbecsülését, de egyszersmind a tanítói tekintélyt is. Ezért naponkint forgassátok elmétekben az Úr Jézus e súlyos és kemény kijelentését: Jaj annak, aki megbotránkoztat egyet a kisdedek közül, jobb lenne annak, ha malomkő köttetnék a nyakára és a tenger mélyébe meríttetnék. Jaj annak a tanítónak, aki megbotránkoztat egyet is a rábízott gyermekek közül 1 Szeretettel kérlek tehát benneteket, éljétek a katolikus hitet. Egyik legutóbbi körlevelemben felhívtam figyelmeteket arra, hogy valahányszor a gyermekek közös áldozáshoz járulnak, vegyétek magatokhoz ti is az Úr Jézus szent testét. Újra kérlek benneteket, ne azon vitatkozzatok, kinek kell elkísérni a gyermekeket a templomba, kinek kell felügyelni az istentiszteleteken, hanem készséges lélekkel legyetek ott, ahol a gyermekeknek meg kell jelenniük és példával mutassátok meg, hogyan kell szentmisét hallgatni, hogyan kell a szentségi Jézust szeretni. Ha így neveltek, elévülhetetlen érdemeket szereztek magatoknak Isten előtt, tanítványaitok pedig halóporotokban is áldani fognak benneteket. A hivatásteljesítésnek egy másik, szintén elengedhetetlen föltétele, hogy a tanító tudás, pedagógiai felkészültség és kötelességteljesítés tekintetében is iparkodjék a lehelő legjobbat nyújtani. Az iskolamesterek kora lejárt. Nem elég csak valahogyan tanítani, a gyermekeket a szükséges
