A Győri Püspökség Körlevelei, 1926

Tartalomjegyzék

11 lidandum, imperata tamen consensus ad luris normam renovatione, minime vero ad contrahendum vfel In radice sanandUrn; b) ab occulto criminis impedimento — neutro tamen machinante — sive de matrimonio contracto agatur sive de con­trahendo ;~.iniuncta, in primo casu, privata renovatione consensus, secundum cano- nem 1135; imposita, in utroque, gravi diuturnaque salutari poenitentia. Itaque haec omnia, quae per has Litte­ras constituimus ac declaravimus, volu­mus firma et valida exsistere et fore, ad effectum iubilaei ad universum catholi­cum orbem proferendi, non obstantibus contrariis quibuslibet. Earum autem exemplis atque excerptis, manu tamen ali­cuius notarii publici subscriptis et sigillo viri in ecclesiastica dignitate constituti munitis, eandem iubiemus adhiberi fidem, quae hisce adhiberetur Litteris, si forent exhibitae vel ostensae. Nulli igitur liceat paginam hanc No­strae concessionis et voluntatis et declara­tionis infringere vel ei, ausu temerario, contra ire. Quod si quis attentare prae­sumpserit, indignationem omnipotentis Dei ac beatorum Apostolorum Petri et Pauli se noverit incursurum. Datum Romae apud Sanctum Petrum die xxv mensis Decembris in festo Nativitatis D. N. Iesu Christi, anno MDCCCCXXV, Pontificatus Nostri quarto. O. Card. Cagiano, A Card. Friihwirth, S. R. E. Cancellarius. Poenitentiarius Maior. loannes Zani-Caprelli, Protonotarius Apostolicus. Dominicus Spolverini, Protonotarius Apostolicus. Ezen egész terjedelmében közölt apos­toli rendelkezéssel Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa a múlt évben az örökvárosban ünnepelt nagy jubileumi teljes búcsút az egész katolikus világra kiterjeszti írván Pius püspök Isten szolgainak szolgája, az e leihlet olvasó összes híveknek üdvöt és apostoli áldást! Az Üdvözítő Jézus Krisztus kegyességé­nek szívünk mélyéből adunk hálát, hogy az iegész szent éven át, melyet a római egy­ház szokásos és ünnepélyes szertartása mellett tegnap zártunk le, Nekünk is oly végtelenül sok lelki gyönyörűséget jutta­tott s a hívek mérhetetlen sokaságára is irgalmasan árasztotta kegyelmének és megbocsátásának bőségét. A hívek ama százezrei, akik különböző helyekről még a legtávolabb eső vidékekről is zarándo­kolva jöttek az örökvárosba, nemcsak a rómaiaknak — kiket egyébként szintén a szent búcsú elnyerésének vágya lelkesí­tett — nyújtották a hit és jámborság cso­dálatos példáját, hanem az egész katolikus világnak, sőt még az egyháztól távol álló telkeknek ,is, azonkívül az Apostoli Szent­szék és Irántunk való eddigi ragaszkodá­sukat, — ha ugyan szükséges volt — még szorosabbá tették. Az elmúlt szent év ily gazdag és áldásos eredményétől, amit a szent idő tartama alatt oly sok könyörgés­sel, imádsággal Istentől nyertünk el, indít­tatva és buzdítva érezzük magunkat, hogy elődeink szokásához és intézkedéséhez hí­ven a (kegyelemnek azt a gazdag kincstá­rát, amely Rómának a tegnapi napig nyitva állott, a hívek egyetemességének, a következő évben mindenütt megnyissuk. És hogy ebben a kegyelemben és búcsú­ban a lehető legtöbben részesüljenek, Tisz­teletreméltó Püspök Testvéreink gondos­kodjanak arról, hogy a hivő nép egyház­megyéjükben minden helyen az Isten igé­jének hirdetése, búcsujárások, lelkigya­korlatok által, bűnei megbánására indít­tassák és a büntetés óhajtott elengedésére szorgosan előkészíttessék; hogy pedig ez a világi és szerzetes papság1 nagy hiánya mellett is minél könnyebben megvalósít­ható legyen, el kellett térnünk az eddigi szokástól, amely szerint a jubileum Ró­mán kívül (ejgy fél évi időn túl nem terjesz­tetett ki.— A püspökök azonkívül oktassák

Next

/
Oldalképek
Tartalom