A Győri Püspökség Körlevelei, 1919
Tartalomjegyzék
14 Ernő soproni sz. benedekrendi főgimn. tanár, Wohlmuth Ferencet segédlelkésze, Szabó Géza részesítette a sz. gyónás kegyelmében és kisérte el utolsó útjára. Egyelőre rövidre fogva haláluk körülményeinek közlését, csak annyit emelek ki, hogy ártatlanságuk tudatában teljes nyugodtsággal, a vértanuk lelkületé- vel mentek a halálba. „Életgyónást végzett, — írja Mihályi tanár ur Szemelliker Antalról — a tökéletes bánatot gyónás közben is és a fel- oldozás előtt még külön is felindította s Isten akaratában teljesen megnyugodva, a meggyőződéses krisztusi lelkek igaz, mély alázatával fogadta a feloldozást Azután fölkelt, megköszönte a szívességemet, kétszer is megölelt, megcsókolt, oltártestvéreinek imáiba ajánlotta magát, viszont ő is Ígérte imáját kitartásukért, csókoltatta rokonait . . . kezében rózsafüzért tartva megindultunk az utolsó útra. A folyosón csendben mentünk. Amint a lépcsőn megjelentünk, már készen várt bennünket az udvar másik végén a szakasz katonaság. Gyönyörű holdvilágos, csillagos volt az ég, a levegő tiszta, csípős, hideg. Elkezdtem a Miatyánkot és a vesztőhelyig az Üdvözléggyel együtt elvégeztük. Érces hangon, minden szót hangsúlyozva ejtett ki. Csak lelkére gondolva, minden félelem nélkül, fönséges egyszerűséggel vonult még a katonák sorfala közt is, mintha az oltárhoz menne. „Asszonyunk szűz Mária, imádkozzál érettünk most és halálunk óráján. Amen.“ Amint elvégeztük, hozzám fordult és kért, hogy rózsafüzérjét adjam át rokonainak. Erre bekötötték a szemét, én a sorfalat álló katonák és őrök mellé vonultam s ezalatt hallottam utolsó szavait: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Jézusom! Irgalom ! Abban a pillanatban egy sortüz öt fegyverből, rá egy másodpercre egy egyes lövés, rövid, gyenge felhördülés s mire odaléptem, már hanyatt feküdt, kezét mellén összetéve . . . még éjjel kivitték a temetőbe s egyszerű fakoporsóba téve a 258. sírba, melyet egy szegényházi halottnak ástak, csendesen elföldelték . . .“ A Sopronban f. hó 7-én, a rémuralomnak életüktől Sopronban megfosztott, összesen hét véres áldozata közös gyászünnepe után a boldogultnak földi maradványai Fülesre szállíttatván, ott személyesen fogom a dicsőséges feltámadás reményében porlandó tetemét ünnepélyesen eltemetni f. hó 11-én, árván hagyott plébániája templomában tartandó ünnepélyes gyászmise után. Wohlmuth Ferenc császári plébánost 1919. junius 4-én fogták el és nyomban halálra Ítélték. Azt mondották neki, hogy másnap Budapestre viszik, ott lesz a végtárgyalás, de junius 5-én reggel már megjött a telefonjelentés, hogy a végtárgyalás Császáron lesz nyilvános népgyülés keretében, melyen mindenkinek jelen kell lennie. Az éjjelt erős őrség közepette a plébánián töltötte. Aludni nem tudott. Az egyik terrorkatona szerint egész éjjel a rózsafüzért imádkozta. Mikor reggel értesült arról, hogy a végtárgyalás Császáron lesz, tisztában volt sorsával. „Sorban búcsúzik mindegyikünktől — Írja segédlelkésze. — Megnézi utoljára lakását is. Keresztet vet magára és elmegy nyugodtan a katonákkal. Közben dobszóval hirdetést tesznek közzé: népgyülés lesz a községháza előtt. Mindenkinek ott kell lennie, még a gyermekeknek is. A plébános ur és a többi vádlott a községházán vannak . . . Készen áll már kívül az akasztófa . . . Felkeresem a plébános urat, miután sikerült nagy utánjárással engedélyt kapnom arra, hogy vele lehessek,
