A Győri Püspökség Körlevelei, 1919

Tartalomjegyzék

15 ha szüksége volna rám. Teljesen nyugodt most is. Még ő maga említi nekem, hogy biztosan fel fogják akasztani. Megkért, hogy legyek mellette és imádkozgassunk. Térden állva elmondtuk a „septem psalmi poenitentiales“-t és a „Miserere“-t. Ö volt az erősebbe Közben, ha elcsuklott a han­gom, ö bátorított engem is. „Ne sírjon, káplán ur, én készen vagyok, egész bát­ran megyek, nyugodtan leszámolok azért, amit tettem." Elvégezte szentgyónását is előre, mert — mint mondotta — az a nyilvános tárgyalás úgyis szemfényvesz­tés lesz csak, neki meg kell halnia . . . A község háza előtt helyet foglal már az uj bíróság az asztalok körül. Wohlmuth plébános ur az első, szilárdan előre lép. Felolvassák a vádakat. Felszólítják a plé­bános urat, hogy mit tud saját védelmére felhozni. Ő röviden válaszol; „Megmon­dottam mindent tegnap, egyetlen szava­mat sem hitték el, míg ellenségeimnek minden szavát igaznak tartják. Tudom, mit akarnak velem. Látom az akasztófát, melyet előre felállítottak, hogy végezze­nek velem. Nyugodt vagyok. Nem tet­tem semmit, amiért az Istentől félnem kellene. Az Úr Jézussal is így tettek a zsidók. Fejére olvasták a vádakat, pedig ártatlan volt. Ö megsegít engem, ha meg kell halnom azért, mert neki, az Igazság­nak papja lettem. A hetedik parancsola­tot, hogy ne lopj, melyet maguk meg­sértettek ..." Félbeszakítják beszédét . . . A bíróság egyhangúlag golyó általi ha­lálra Ítéli. Jön azután a védő is, könnyí­teni akar; a golyó általi halált túlságosan hangosnak tartja és helyette a csendesebb halált ajánlja: az akasztást. Ezt nagy rö­högve el is fogadja a bíróság. A bírás­kodásnak vége. Készülődnek az akasz­tásra. Már vezetik is a plébános urat. Sir ott mindenki, csak egyedül ő nem. Az öreg plébános ur hatvannégy éve dacára önmaga fölmegy az asztalra, onnan föl­lép a székre is. Mint 'egy vértanú, ön­maga veti le kolláréját. Rajta van már a kötél is és úgy búcsúzik el híveitől és az egész községtől. „Hatvannégy évet él­tem át, ebből huszonötöt mint pap Csá­szárnak, kedves híveimnek szenteltem. Most itt állok a végső pillanatban. Sokat dolgoztam értetek, hogy boldogságtokat elősegítsem, ezért én csak imáitokat ké­rem. Én az (Jr Jézusnál azonnal imád­kozni fogok értetek, hogy a ti ügyetek és az én ügyem is, melyért meg kell hal­nom, rövid idő múlva győzelemre jusson. Isten veletek!" Temetését másnap délután végeztük el az egész község részvételével." Őrizzük kegyelettel és szeretettel vér­tanúink emlékét! Győr, 1919. szeptember 10. Tájékoztatás végett közlöm a magyar valiás- és közoktatásügyi miniszternek alábbi rendeletéit : 1. A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszternek 4507 919 eln. számú ren­deleté a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vétele és a művelődés és oktatás ügyei igazgatásának szabá­lyozása tárgyában a vo[t tanácskormány által kiadott rendelkezések hatályon kívül helyezéséről. 1. §. A volt forradalmi kormányzó- tanácsnak XXIV. sz. és a volt közoktatási népbiztosságnak 7. K. N. számú rendeletéi a nevelési és oktatási intézetek köztulaj­donba vételéről, valamint más népbiztos­ságoknak ezzel kapcsolatos rendelkezései egész terjedelmükben hatályon kiviil he­lyeztetnek. Ehhez képest a korábbi jogállapot, a nemzetgyűlés döntésének megfelelő végleges rendelkezés megtörténtéig, mind­ezen intézetekre nézve helyreállíttatik és ebből a célból mindazok az oktatási és nevelési intézetek, amelyek a szóalatti 878. isk. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom