A Győri Püspökség Körlevelei, 1919

Tartalomjegyzék

13 Az iskolaszékek nagy gondot fordít­sanak az iskola anyagi ügyeinek rendbe­hozatalára, s azoktól, akik a letűnt kom­munista rendszer fennállása alatt netán iskolavagyont kezeltek, számadást köve­teljenek. A leltárakat is vizsgálják felül s a hiányzó tárgyakat visszaköveteljék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyancsak hatályon kívül helyezte az 1919. évi március hó 21-ike után kelte­zett tanítói kinevezéseket, beosztásokat, áthelyezéseket és megbízatásokat. Az is­kolaszékek tehát mindazokat tekintsék meg nem történteknek, mindazonáltal, indokolt esetekben azoknak újból való érvényesítésére határozatot hozhatnak, de a határozat csak az egyházmegyei hatóság jóváhagyása után válik végérvényessé. Az üresedésben levő tanítói állásokat az iskolaszékek sürgősen töltsék be, hogy az iskolák minél előbb megkezdhessék teljes működésüket, ami annál inkább szükséges, minél inkább valószínű, hogy számos iskola kénytelen lesz a téli hóna­pokban, fűtőanyag-hiány miatt, rövidebb- hosszabb ideig szünetelni. Pályázathirde­tések közzétehetők a győii Dunántúli Hírlapban. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy az Egyházért aggódó lelkemnek nagy fájdalmat okozott egyes kommu­nista tanítóimnak az egyház szellemével és a vallásos nevelés érdekeivel való szembehelyezkedése, valamint a letűnt rendszer szolgálatában való buzgólkodása. Az érdekelt iskolaszékeket is méltán felháboríthatta tanítóiknak önmagukról és nevelői hivatásukról való megfeledkezése. Mégis kérem a főhatóságom alá tartozó iskolaszékeket, hogy tanítóikkal szemben az önhatalmú birákodástól tartózkodjanak, ide azonban hazafiatlan, erkölcstelen, val­lástalan viselkedésű tanítóikról tegyenek kimerítő jelentést, hogy főpásztori felelős­ségem tudatában ellenük a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket megtehessem s munkájuk romboló irányát lehetőleg meg­akadályozzam. Kifogástalan érzelmű tanítóimat pedig, — kik közül a szerzetestanítónőknek álta­lános s a világi tanerők közül is nem egynek példás hithűsége hazafisága s kész­séges önfeláldozása, főpásztori nagy vigasz­talásomra, örömömre és megnyugvásomra szolgált — bizalommal kérem, hogy az ifjúság nevelésében mutatkozó károkat, melyeket az évekig tartó háború előidé­zett s a kommunista rendszer végsőig fokozott, kitartó, buzgó munkájukkal iparkodjanak minél előbb orvosolni. Győr, 1919. szept. 10. A proletárdiktatúra rémes, véres nap­jai, melyek szeretett hazánk felett a közel­múltban átviharzottak, egyházmegyénket sem kímélték meg. A küiönféle szenve­dések mellett, melyekből az elnyomatás e korszakában mindenkinek oly bősége­sen kellett kivennie részét, az anyagi és erkölcsi károk mellett, melyeket a letűnt rendszer mindenfelé okozott, sajnos, vé­res áldozatai is voltak a vörös terror­nak egyházmegyém területén. E helyen külön is meg kell emlékez­nem arról a szomorú és fájdalmas vesz­teségről, mely egyházmegyémet két de­rék, buzgó és lelkiismeretes papjának kivégeztetésével érte. Szemelliker Antal fülesi plébánost Sopronban 1919. évi április hó 9-én éjfélkor golyó általi, Wohlmuth Ferenc császári plébánost 1919. évi junius hó 5-én délben kötél általi halálra Ítélte a forradalmi rögtön- itélő bíróság és az ítéletet nyomban végre is hajtotta. Szemelliker Antalt Mihályi 3521. sz. Szemelli­ker Antal és Wohl­muth Ferenc halála.

Next

/
Oldalképek
Tartalom