A Győri Püspökség Körlevelei, 1917
Tartalomjegyzék
12 s kikémlelésére Mózes küldötteinek utazása (Num. 13, 26.). Illés próféta az angyalszerezte étel erejével negyvennapos szigorú böjt után jutott el az Isten-hegyéig (III. kir. 19, 8.). Negyven napot tűzött ki Isten Jónás próféta által Ninive nagy városnak a megtérésére, különben elsülyed, pusztulni fog. És „hívének a ninivei emberek Istenben és böjtöt hirdetvén szőrzsákokba öltöztek, kiáltának erősen az Úrhoz, szigorú böjtöt tartottak és nregtére kiki az ő gonosz útjáról. És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz utjokról és elengedé Isten a büntetést'1 (Jón. 3.). Sőt szigorú böjttel fűszerezett bünbánatuk miatt méltók lettek Krisztustól megdicsértetni és a zsidók fölött kiemeltetni. „A ninivei férfiak föltámadnak az ítéletben e nemzedékkel és kárhoztatni fogják azt, mert ők bünbánatot tartottak Jónás prédikálására és íme nagyobb van itt Jónásnál" (Mt. 12, 41.). Ez a nagyobb, a mi Urunk Jézus Krisztus, ezzel kezdte nyilvános tanítását: „Tartsatok bűnbánatot" (Mt. 4, 17.). Minő nagy tanulság rejlik ebben, különösen a nagy világégés idején, melyet immár lehetetlen másnak tekinteni, mint az anyagiasságba elmerült világon végigsuhintó Isten ostorának. Már nincs az élethalálra viaskodók közül ország és nemzet, melyből eltagad- hatatlanul ki ne hallatszanék a béke vágya. Sokáig azt hittük: az lesz a legnehezebb, hogy melyik küzdő fél nyilvánítsa ki először készségét az epedve óhajtott békére. Az is megtörtént, éppen a mi részünkről. Ez egyik legnagyobb uralkodói ténye felséges ifjú királyunk dicsőséges uralkodása kezdetének. A felelet a feldarabolásunkra, megsemmisítésünkre törő feneketlen gyülölség pokoli kráterjének piszkos füsigomolya, mely a béke szivárványaként kívánt bemutatkozni. A fejlemények ismeretesek. Akik nemzetünk sorsát intézik, még élesebb fegyverekkel kénytelenek siettetni, kikényszeríteni a békét, mely törekvésük, midőn újabb nyílt ellenségeket szerez: még nagyobb bensőséggel, önmegtagadással és önfeláldozással forgassuk, Krisztusban Kedves Fiaim és Testvéreim, azt a fegyvert is a diadalmas biztos békéért, melyet így jelez a próféta: „A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Ur szolgái és mondják: Engedj, Uram, engedj meg a te népednek, hogy ne uralkodjanak rajtok a nemzetek" (Joel 2, 17.). És ne feledjük, hogy midőn Dániel próféta oly sikeresen könyörgött hazájáért, hogy még az Üdvözítő eljövetelének pontos idejét is megjövendölhette, „orcáját Urához és Istenéhez fordítá, hogy imádkozzék böjtöléssel szőrzsákban és hamuban", hogy „Uram, forduljon el kérlek a te haragod és busulásod a te városodról, Jeruzsálemről és szent hegyedről" (Dán. 9.). Éljük át a nagybőjti szent időszakot úgy, hogy az necsak nekünk üdvünkre, hanem édes hazánknak és az emberiségnek is javára váljék. Hogy mily félelmes fegyver üdvünk ellenségével, a gonosz lélekkel szemben a böjt imádsággal, világosan hirdeti az Üdvözítő, mikor tanítja, hogy a hitet az ördögűzésben imádságnak és böjtnek kell támogatnia, mert „ez a faj nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által" (Mt. J7, 20.). Az imádságnak, hogy könnyebben felrepülhessen Istenhez, két szárnyat kell adnunk — úgymond Szent Ágoston (Horn. 8.) —: az alamizsnát és a böjtöt. Már Izaiás próféta az Isten előtt kívánatos böjt kellékeinek hirdette: „Old
