A Győri Püspökség Körlevelei, 1917
Tartalomjegyzék
13 meg az istentelenség kötelékeit. “ Ezt mondja Szent Leó pápa is: „A böjt törvénye nem csupán az ételek mérséklésében áll, hanem leginkább a bűnök kerülésében", — s folytatja Izaiás próféta: „Szegd meg kenyeredet az éhezőnek s a szegényeket és bujdosókat fogadd házadba; midőn mezítelent látsz, född be őt és ne nézd le a te testedet" t. i. embertársadat (58, 6. 7.). A nagyböjtben tehát különösen tartsuk szem előtt Szent Ágoston gyönyörű intelmét: „Akik tehát azokat megtagadjuk magunktól, amik máskor nem tilosak, kivált a bűnöktől óvakodjunk, melyek mindig tilosak." És akkor kedvesek Isten előtt böjtöléseink, ha azokon segítünk, akik szükségből bőjtölnek. így érdemeljük ki, hogy hallani fogjuk az Ur ítéletét: „Bizony mondom nektek, amit egynek ezen legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek" (Mt. 25, 40.). És most, midőn honvédelmi érdekből maga az állam is megszabja az ételeknek mennyiségét, sőt minemüségét is olykép, hogy bizonyos napokon némely eledelektől az emberek magukat megtartóztassák és egyéb elemi életszükséglet tekintetében is nélkülözniök kell legalább vagy legkivált a szegényeknek: bőséges alkalom kinálkozik ezen erénygyakorlatra, sőt mód is marad még a kevésbbé tehetőseknek is, mert hisz nem arról van szó, hogy mindenedet add oda a nélkülözőknek, hiszen Szent Ágoston találó megjegyzése szerint csak azt mondja az írás: Szegd meg kenyeredet az éhezőnek (Horn. 3 ), vagyis, oszd meg vele, tehetségedhez képest segíts rajta. Aki pedig szükségből böjtöl, szükségszerű önmegtagadását érdemes jócselekedetre nemesítheti és nemesítse is azáltal, hogy vidáman és zúgolódás nélkül, béketüréssel s bőjtölési szándéka felébresztésével viseli a nélkülözéseket. És a hamvazószerdái evangéliumi szakaszban nem csupán a böjtöléssel való hivalkodástól óv bennünket az Üdvözítő, „mikor pedig bőjtöltök, ne legyetek szomorúak, minta képmutatók", hanem azt is lelkünkre köti: „Te pedig, mikor bőjtölsz, kend meg fejedet és orcádot mosd meg" (Mt. 6, 16. 17.). És Szent Jeromos magyarázata szerint, palesztinai szólásmód szerint, annyit tesz ez a kenés a mosakodással kapcsolatosan, ami ünnepnapokon szokásos, hogy midőn bőjtölünk, készségesen és vidáman tegyük ezt. Az imádságnak és böjtnek fenséges kölcsönhatását Szent Bernát remek szavaival fejezem ki: „A testvér testvérét segítvén mindketten megvigasztalódnak. Az imádság kieszközli a böjtölés erényét, a böjtölés kiérdemli az imádság kegyelmét. A böjt erősíti az imádságot, az imádság megszenteli és az Urnák bemutatja a böjtöt" (Sermo III.). Minket, Krisztusban Kedves Fiaim és Testvéreim, kik Isten titkainak sáfárjai vagyunk, különösen az lelkesítsen a nagy- böjti szent időszaknak Krisztus szolgáihoz minél méltóbb átélésére híveinknek buzgó gyámolítása és ellátásában az Isten igéje szerény hirdetésének és a szentségeknek s szentelményeknek készséges és ájtatos kiszolgáltatása által, hogy Szent Pál apótól, az Ur választott edénye is azt mondja magáról: „Én tehát úgy futok, nem mint bizonytalan; úgy vivők, nem mintha a levegőt verném ; hanem sanyargatom testemet és szolgálat alá vetem, nehogy midőn másokat tanítók, énmagam elvettessem" (II. Kor. 9, 26—27.). A mi Urunk Jézus Krisztus malasztja veletek ! Az én szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. Arnen. (U. o. 23—24.) Győr, 1917. február 9.
