A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
4 zőörsi, a gyiróti, a máriakálnoki, a vámosderecskei, a kapuvári, a tatai plébánia hivei. Felettébb kívánatos, hogy a népmissiókat, mint az üdvösségnek eme választott eszközét még kitérj edettebb mértékben alkalmazzuk, s ha az evangéliumi munkások, a munkatér roppant terjedése miatt nem állanának mindenkor rendelkezésre, attól sem szabad visszariadnunk, hogy a hiányt más alkalmas módon pótoljuk. Az elmúlt év folyamán Istennek kőből épült templomai, a szentegyházak is gyarapodtak számban, vagy legalább is uj díszben. Itt említem a székesegyház stilszerü megújítását, amely a külön feladatot képező torony kivételével a külsőkben befejezéshez jutott. Megújult díszében a mosoni plebánia-templom, a sopronnyéki és a magyarkereszturi, újra épült a siklósdi, és ez évben consecrálhat- lam a dunaszentmiklósi díszes uj templomot. A siklósdi templom legnagyobb jótevőjét Kntrovátz Ernő felszentelt püspök, őrkanonokban tisztelte, akinek váratlanul bekövetkezett elhunytát e helyen sem vagyok képes mélységes fájdalmunk felemlítése nélkül hagyni és elhallgatni azt a nagy gyászt, amelyet ezen tiszteletreméltó, ne- meslelkü, általában szeretett és becsült főpapnak elvesztése mind annyiunkra hozott. Az előadottakban jelezvén az egyházmegyénket közelebb érintő örvendetes és fájdalmas mozzanatokat, az országos ka- tholikus életnyilvánulás hatalmas tényezőjét, az elmúlt év november havában tartott országos katholikus nagygyűlést kell emlékezetbe hoznom. Lefolyása, tárgyalásainak magas színvonala ismeretes e sorok olvasói előtt személyes tapasztalatból, avagy a hírlapok bő közleményeiből. Amit e helyen külön kiemelni akarok, az azon örvendetes tapasztalat, hogy egyre többen keresik fel e gyűléseket olyanok, akik eddigelé emberi tekintetből, vagy tájékozatlanságból onnan távol maradtak, és akik a látottak, tapasztaltak után, hála Istennek, azon eltökélt szándékkal távozlak, hogy a kath. nagygyűléseket a jövőben is felkeresik. Ezen örvendetes tapasztalathoz azt a kívánságot fűzöm: adja Isten, hogy a kath. közönségünk, főkép az értelmi osztály tagjai a nagygyűlések utján is minél inkább és minél előbb ismerjék fel, minő páratlanul álló kincset bírunk szent hitünkben, a kath. nagygyűlések pedig legyenek színvonaluk folytonos fokozásával a magyar közszellem és társadalom egészséges felfrissítői. A közegyházat érdeklő események sorából külön említést követelnek azon ünnepségek, amelyeknek örömhangjai a föld kerekségén mindenütt, ahol a kath. Anya- szentegyház él és működik, megszólaltak, értem a Konstantin-iinnepétyeket. Jeleztem annak idejében, hogy az év folyamán végeztem hivatalos látogatásomat az Apostolok sírjánál. Külön beszámoltam volt római utamról, most csak azt emelem ki, hogy azon alkalommal egyben tanúja lehettem az ősrégi lateráni bazilikában azon páratlanul fényes, épületes hálaadó istentiszteletnek, amely a milánói edictum 1600. évfordulójának ünneplését bevezette és amely jeladás volt a katholikus világ számára hasonló ünnepélyek tartására. A Konstantin által emelt bazilikában gyújtotta fel a katholikus Anyaszentegyház a hálateljes emlékezés fáklyafényét és az a ragyogás bevilágította a lefolyt esztendőt, mert helyről-helyre haladva terjedt mindenfelé, egyházmegyénk is illőkép kivevőn részét a közünneplésből. A katholikus világ egyetemes manifesztációja méltó és illő volt az alkalomhoz. Konstan-
