A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
1. szám. \ I. Krisztusban Szeretett Testvéreim és Fiaim! Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól és az JJr Jézus Krisztustól! (Róni. 1, 7.) Az apostolnak szavával köszöntelek, Krisztusban Szeretteim, az uj esztendőnek küszöbén. Fejezzék ki e nagyjelentőségű és áldássalteljes szavak és foglalják össze ama kívánságokat, melyekkel egymást üdvözöljük. Az évfordulón a megilletődés érzelmei vesznek rajtunk erőt. Hálát mondunk Istennek az elmúlt esztendő folyamán vett jókért, a hibákért, fogyatkozásokért, a botlásokért és gyarlóságaink címén bocsánatot kérünk, a jövőbe feltett jószándékokkal indulunk. Mindez keresztény kötelességünkből folyik. Egyben eljutva ama határponthoz, mely az ó és uj esztendőt elválasztja, visz- szatekinteni kívánok a lefolyt esztendőre oly célból, hogy tapasztalataiból uj erőt merítsünk a reánk következő uj esztendőnek feladataihoz. Mit hozott az elmúlt esztendő az egyeseknek? örömet, bánatot, vagy mindkettőt? Remények teljesülését, avagy csalódásokat, sikereket, avagy látszólag kárbaveszett fáradalmakat? Mindezt nem kutathatom, mert kivonja magát a gyarló emberi tekintet észrevevése alól, csak a Mindentudó előtt ismeretes, az örök Biró, mint a szándékok, törekvések, fáradalmak és munkák egyedül igazságos mérlegelője előtt vannak tudva igaz értékük szerint. Annyi bizonyos, ha gyakorta ítéltük önmagunkat, kevésbbé fogunk ítéltetni, és ha tetteinket, életünk fordulatait az örökkévalóság mértékével tudtuk mérni, akkor iránytűnk biztos volt, a bajt és csapást könnyű szívvel viseljük. Ismerve, Krisztusban Szeretteim, a nehéz helyzetet, melyet manapság a korviszonyok az Isten szive szerint való papnak készítenek, a kísértések nagyságát, az akadályok nehézségeit szent hivatásunk betöltésében, nagyobbat és jobbat nem kívánhatok szeretett Papjaim számára, mintha az Ur Jézus által biztosított nagy jutalmat, az ő békéjét, a léleknek bizalomteljes, minden esély fölé emelkedő megnyugvását Őbenne kívánom! Alázattal kérve, remélve a lelkek Főpásztorának szivet edző, nagy ajándékát mindannyiunknak, — figyelmeteket ama közérdekű eseményekre kívánom fordítani, amelyek az elmúlt, év során felmerültek és jelentőségüknél, kihatásuknál fogva, mivel az élet tarlóján mélyebben szántottak, mélyebb nyomokat is hagytak. Ide kell soroznom az országos érdekű intézkedések sorából a törvényhozásnak azon alkotásait, amelyek a lelkészi fizetésekre és i a nem állami tanítók, valamint az óvónőintézeti alkalmazónak fizetésrendezésére vonatkoznak. Mindezen törvényes intézkedések, mivel igen közelről érdekelnek, annak idejében behatóan foglalkoztattak bennünket. Sajnos, nem tudtuk elérni mindazt, amit elérni kívántunk. Hogy ez igy történt, nem annyira a tör-
