A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
2 vényhozás jóakaratán múlott, hanem inkább az anyagi eszközök elégtelenségén. Az időközben bekövetkezett események teljes világításba helyezték azon rendkívüli nehézségeket, amelyek az állami háztartásra hárulnak. Határainkon országok pusztulását és újraéledését láttuk, vér és vas, emberélet, számlálhatatlan milliók áldozatul hozatala kisérte e világtörténelmi fejlődéseket. Kapcsolatos e fejleményekkel az egész föld kerekségén jelentkező gazdasági pangás, amely ellen, s az azt követő anyagi krízissel szemben egyelőre a lcgbölcsebbek sem tudnak mást ajánlani, mint takarékosságot, igényeink korlátozását, mérséklését. Ne csodáljuk tehát, ha az államháztartás is kénytelen ezt az ulat követni olyanokkal szemben is, akik rászolgáltak a nagyobb, kiadósabb támogatására. Találjunk e kényszerhelyzetben egyelőre megnyugvást. A jövőre nézve pedig bátorodjunk bizalomra. A magyar törvényhozás az egyedül helyes útra rálépett már akkor, amikor az oltár szolgáinak is- tápolását, a vallásos jellegű iskolák tan- személyzetének felkarolását, megoldandó feladatainak körébe sorozta. Meg tevén vetve az egészséges alap, reményünk lehet arra is, hogy a viszonyok jobbrafordultá- val — amit a Mindenható engedjen mielőbb megérnünk — a hiányok pótolva lesznek, a még fennálló sérelmek orvoslásra találnak. Egyházmegyénket érdeklőleg a bér- maut alkalmával ismét örömmel tapasztaltam azt a kötelességtudást, amely ezen egyházmegye tiszteletreméltó Papságát áthatja, az élet terhei, gondjai mellett is hivatásának magaslatán fentartja. Nem kétlem. hogy érdemes tanítói karunk kipróbált hűségével eddigi hagyományaihoz továbbra is szintén ragaszkodni fog. Papság és tanítóság együttes munkája szülte a népműveltségnek azl a magas színvonalát, amelyről ezen vidék országszerte ismeretes. Keresztény katholikus híveink lelkülete, családi élete, amelyből minden egészséges fejlődés, mint ősforrásból táplálkozik. hála Istennek és hála érdemes lelki és szellemi vezetőinek, nagyjában és egészében ép, erőteljes. Igaz, Isten panaszul ne vegye, ha lelkem fájdalmában, a jövőért való aggódásból felhozom: egyes helyeken elszórtan a bomlás jelei is mutatkoznak, a testet-lelket mételyező, szemlátomást rothasztó, felforgató tanok kezdik mérges gyümölcsüket megteremni, az érdemes lelkipásztorok munkája, fáradozása, intése, utánjárása mind kárbaveszett- nek látszik. Nem szabad e hiányok előtt szemet hunynunk, hanem inkább kötelességünk, amig Isten erőt, időt, alkalmat nyújt, szembeszállani a romlással. Kénre kérem azért az érdekelt lelkipásztorokat, akik a fentiekhez hasonló helyzetben vannak, ne csüggedjenek, ne lankadjanak, ne veszítsék el annyira próbára tett türelmüket, hanem tartsanak ki állhatatosan. A jó papnak jó példája egymagában hatalmas gát, amelybe a gonosz áramlat beleütközik, s ha nem szűnik is meg azonnal. legalább erejében gyengül. S jöhet az óra, — sokszoros tapasztalat bizonyítja az egyház életében — amikor a könyörülő Istennek irgalma megtöri a gőgöt, a kegyelem szellője szétoszlatja a tévedések ködét és a lelkek ujra megnyílnak a megigazulás számára. Közben pedig, Kedves Papjaim, úgyis tudják, ami csekély .erőmtől, közreműködésemtől, támogatásomtól telik: az mindenkor, minden fen- tarlás nélkül az ő rendelkezésükre áll, mert hiszen ugyanegy a kötelességünk és a felelősségünk. Az összetartás érzete egyesít bennünket évenkint, egyesített az elmúlt év fo-