A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
21 esetekben különösen helyén való, hogy kikérjük a lelkipásztor útmutatását, vagy ha van rá mód, a magasabb egyházi fel- sőbbség határozatát, amely megadja számunkra a biztonság érzetét, hogy helytelenül nem cselekszünk. Eme kivételektől eltekintve, tartsuk nagyra, Krisztusban Szeretteim, a vasár- és ünnepnapi munkaszünetet. Az ellene vétők ünneprontók, botránykoztatják a többieket, azután, sok ismétlődés után tompítják magukban, másokban a lelkiismeretet, végső eredményben aláássák, nagy romlásukra, az ünnepek szentségét. A munkaszünettel az egyik felét teljesítjük az egyház ünnepi parancsának. A másik fele, és a még fontosabb abban áll, hogy az ünnepet meg is szenteljük Istennek tetsző cselekedetekkel, nevezetesen pedig egyenesen megszabja az egyház parancsa, hogy vasár- és ünnepnapokon szentmisét becsületesen hallgass, érti pedig alatta, hogy az egész szentmisén, vagy legalább is annak az evangéliumtól az áldozásig terjedő részét ájta- tatosan hallgassuk. Méltán állítja az Anyaszentegyház az istenitisztelet legfőbb eszközéül a szentáldozatot. Hiszen az oltáron valósággal megújul a keresztfának isteni áldozata. Ezen nagyhatalmú áldozattal egyesíti minden jelenlevő a maga dicséretét, hálaadását, engesztelődését, kérelmét, éppen azért az, az Isten egyszülött Fiának érdeméből meghallgatásra talál a menyei Atyánál. Az oltár egyesíti a hivek sokaságát: ifjút, öreget, szülőket és gyermekeket, elöljárókat és alattvalókat, szegényt és gazdagot, valamennyit általfüz egy és ugyanazon szent hitnek kedves kötelékével, egy és ugyanazon erkölcsi törvénynek kötelező erejével. Ott egyesülünk közös imádságban, ott zengjük énekben együttesen Istennek dicséretét, hallgatjuk a világot folyton megújító evangéliumnak tanítását, ott van terítve számunkra a mennyei asztal, az angyalok kenyerével. Mise és szentbeszéd hallgatása, imádság és ének, a szentségekhez való járulás mindmegannyi gyönyörűséges módja és eszköze a vasár- és ünnepnap megszentelésének. Ugyanazért kárhoztatandó mulasztás, ha az ifjúság a szentbeszéd hallgatását tétlen állongálással elmulasztja, vagy ha (az ifjúság számára külön rendelt) keresztény oktatásból magát kivonja. Hogyan fogja ismerni és követni szent hitét, ha azt elegendőkép, tanulás utján, folyton emlékezetébe nem vési? Hogyan fog számot adni Isten itélőszéke előtt tudatlanságáért, botlásáért, ha bűnös köny- nyelműségből a tanulásnak alkalmát elmulasztja ? Ez okból, Krisztusban Szeretteim, hibáztatnunk kell, ha pld. az iparos- ifjúságnak akár a tanulási idejét vasárnapokon úgy osztják be, hogy az ifjaknak semmikép módjuk, idejük nem marad eljutni az isteniszolgálatra. Súlyos felelősséget vonnak magukra az elöljárók, a cselédtartók, ha alkalmazottaiktól súlyos ok nélkül elveszik a lehetőségét annak, hogy szentmiséhez jussanak. Az alkalmazottak ilyen mulasztásra nem kötelezhetők ; joguk és kötelességük, hogy lelkűkről gondoskodjanak a vasár- és ünnepnap megszentelése által. Az istenes cselekedetekhez számítjuk, Krisztusban Szeretteim, az irgalmasság testi, lelki cselekedeteinek gyakorlását, amelyre az ünnepek nyújtanak éppen időt és alkalmat. Ide sorozzuk a jó társulatokban való működést, amely nemcsak hasznosan tölti ki a szabad időt, de sok örömet szerez, megerősít a jóban, összefűzi a derék embereket, erőt ad nagyobb művek végrehajtására. Megfelel az egyház szán
