A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
22 dékának a tisztességes szórakozás, csak ne legyen benne bűn, ne vigyen mérték- telenségre. A tisztes szórakozás frissíti a lelket és kedvet ad új munkára. Különös áldás van, Krisztusban Szeretteim, a családi körben együttesen végzett ájtatossá- gon, valamint a családok együttes ártatlan szórakozásán. Ha a szülő együtt végzi ájtatosságát gyermekével, neki fokozódik az öröme, gyermekének a hithűsége. Ha a család a maga körében, együttesen tud szórakozni, növekszik az egymáshoz való bizalom, szeretet, ragaszkodás és a hívek sok rosszra vezető alkalmat könnyű szerrel elkerülnek. Hétköznap, fárasztó foglalkozás után alig van a családtagoknak érkezésük, hogy egymással érintkezzenek, az esti órák éppen csak arra valók, hogy a családapa meghallja a napközben felmerült bajokat, panaszokat s azokat eligazítsa. Ha ennél marad csupán, ha vasárnap nem keres és talál időt, hogy a családjának örömét is lássa, ha e szent napon is elhagyja családját, idegenben keres szórakozást, mulatságot, óh akkor vajmi könnyen idegenné válik a saját családjában. íme, Krisztusban Szeretteim, az egészséges, nyugodt családi élet megépítéséhez is megkivántatik az ünnepnapok megszentelése. Mivel pedig a jó családi élet alapja a községek, városok, ezek által a társadalom és az állam egészséges fejlődésének, azért méltán állítható az ünnepek megszentelése a közjóra is a legnagyobb áldásnak. Ismétlem, nem elegendő a vasárnapi munkaszünet; a pihenéshez hozzá kell járulnia az Isten szándéka szerint való megszentelésnek. Egy jeles iró a francia forradalom eseményeiből leirt egy főnemest, akit halálra ítéltek a vésztörvényszék tagjai, majd kegyelmet adtak neki, de fogságban tartották. A fogság és a vele járó nagy izgalmak alatt az a fogoly nemes folyton cipót kalapált a kényszer műhelyben. Mikor azután kiszabadult, a lelke annyira meg volt zavarodva, hogy azontúl is, csak akkor volt nyugta, ha cipőt kalapált, nem értette, amit hozzá szóltak s nem ügyelt semmi másra. Ily lelki nyomorékká válnak azok, akik nem ismernek megszakítást a világéletben és fölemelkedést az Istenhez. Legyen az a foglalkozás pénzszerzés, vagy adás-vevés, gazdálkodás, házvezetés, valamely szenvedéllyel űzött kedvtelés, vagy megrögzött korcsmalátogatás, kávéház, kártyajáték, vagy valamely szenvedély: mihelyt rabja vagy, keresztény hivő, lelki nyomorék vagy, s csak abban van menekvésed, ha a gonosz szokás hatalmát ketté töröd: visszatérsz Uradhoz, Istenedhez, lelked felszabadítójához az ünnepek becsületes megszentelése által! Szívleljük meg, Krisztusban Szeretteim, mennyire főben járó az egyesekre, családokra, a társadalomra az ünnepek megszentelése, nehogy teljesedjék rajtunk a próféta fenyegetése: „Ha nem hallgattok engem, hogy megszenteljétek a szombat- napot, hogy ne hordjatok terhet és, ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin szombatnapon: tüzet gyújtok az ő kapuiban, mely megemészti Jeruzsálem házait és nem fog eloltatni!u (Jerem. 17, 27.) Mennyire teljesednek nap-nap mellett ezen igék az ünneprontó társadalmon! Hogyan ég a megjövendölt tűz a családok kapuiban, hogyan emészti a tagokat, szenvedélyeikben, gyűlölködésben, szere- tetlenségben, széthúzásban; a haladás, külső művelődés, a kényelem eszközeinek gyarapodása mellett hogyan durvul, keményedik az ünneprontók lelke, züllik testi, lelki jólléte, családja. Az Isten nélkül végzett munkán nincs igazi áldás, az
