A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
20 Istennek szentelt pihenésben örvendjünk ünnepnapon az Isten fiai szabadságának. Találkoztak a keresztény hitnek oly botor ellenségei, akik még a vasárnapi munkaszüneten is megakadtak. Kiszámították, mennyi veszteség éri a munkás embert a vasárnapi misén elvesztegetett idő miatt, de azt elhallgatták, hogy milyen drágán fizeti meg a munkás elpusztított életerőben, egészségének megrongálásában, ha elvonja magától a szükséges pihenést. A munkások ilyetén szép szavú, de gonosz lelkű tanácsadói a munkásoknak megrontóí. Az ünneprontással végzett munkán átok ül. Teljesedik az ünneprontókon a próféta jövendölése: Sokat vettek, keveset korátok; esztek és meg nem elégesztek; beföditek magatokat és meg nem melegültök; és aki bérét összegyűjtötte, lyukas zsacskóba teszi azt! (Agg. 1, 6.) A falánk módon szerzett bér felszabadít más egyéb gonosz, falánk indulatokat, melyek a keresetet elemésztik, felfalják. Az indiai népek tunya tétlenségben töltik az esztendő nagy részét. Viszont a kínaiaknak nincs vasárnapjuk, nincs rendszeres nyugvó napjuk. Ez a nép nagy nyomorban él, testileg egészen elsatnyult, gyáva és erkölcstelen, a ragadós betegségek soha nem szünetelnek köztük. Bölcs utat jelöl ki a keresztény katholikus egyház törvénye, mely a hetedik napot megszentelni parancsolja. A francia forradalom idejében, mint minden Istennek tetsző életszabálytól, ettől is eltértek, és a vasárnap helyett a tizedik napot rendelték munkaszünetnek, de nem volt az intézkedés tartható. A parasztok zúgolódva mondták: Háziállataink is ismerik a vasárnapot s e napon nem akarnak dolgozni. Ez a lecke visszavezette az embereket a vasárnap megtartására, amelyet minden művelt állam iparkodik törvény utján is szentesíteni. Az Anyaszentegyház, a népek legböl- csebb anyja és vezetője, tiltja vasár- és ünnepnapokon az u. n. szolgai munkákat, vagyis azokat, melyeket régebben a szolga sorsban levők végeztek, tehát testi fáradalommal járnak, mint a gazdasági, ipari munkák; tiltja a törvénykezési munkát, az adás-vevést, hacsak kivételkép vásárok tartása megengedve nincs. Tilalmában ugyanis nem követi az Anyaszentegyház a farizeusok szőrszál- hasogatását, nem a külső formát, hanem a benső lényeget keresi, és mint jóságos anya túlságos nehéz próbára nem tesz, hanem ott, hol kivételes esetekben kivételnek is van helye, ezen kivételt megtűri, hatalma lévén a lelkek vezetésére isteni Alapítójától, aki pedig mondá: A szombat az emberért rendeltetett, és nem az ember a szombatért. Annak okáért az ember fia ura a szombatnak. (Márk 2, 24, 28.) Ilyen kivételeket állít a munkaszünet alól a szükség, ha pld. valaki oly nagy szegénységben sínylődik, hogy a munka élete fentartásához okvetlenül meg- kivántatik. Fölment a munkaszünet alól a szeretet, pld. ha szenvedő, beteg embertársunk javára, vagy körülötte, vagy helyette végezünk munkát. Fölment a jámborság, ha pld. az istenitisztelet fényének emelésére végezzük a szükséges előkészület munkáját s hasonlók. Ésszerű felmentő ok az is, hogy ha pld. az időjárás váratlan fordulata sürgőssé tesz valamely mezei munkát, avagy valamely ipari munka nagy közkárosodás, vagy nagy magán veszteség nélkül el nem halasztható. Ily esetekben tesz az Anyaszentegyház kivételt, nehogy azonban a kapzsiság, vagy emberi elfogultság megtévessze Ítéletünket, tanácsos, kétes
