A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
4 is el azt az időt; s ha nincs is egészen tisztában azzal, hogy mit cselekszik.«1 Ugyanazt a helyet így magyarázza Vasquez: »Mihelyt a gyermek eszének használatára jutott, isteni jog alapján köteleztetik a szentségekhez való járulásra, elannyira, hogy az Egyház őt a kötelezettség alól föl sem mentheti.«8 Ugyancsak ezt tanította szent Antoninus is: »mikor rosszaságra képes (a gyermek), t. i. mikor halálos vétket követhet el, akkor már tartozik a szent gyónáshoz járulni, következőleg a szent áldozáshoz is«.8 Erre a következtetésre késztet a tridenti szent zsinat is. Mikor ugyanis a XXI, ülés III. fejezetében említi, hogy »nem kötelesek a szent áldozáshoz járulni az olyan gyermekek, kik még eszük használatával nem bírnak«, — erre azt az okot hozza föl: »mivelhogy, úgymond, Isten gyermekeinek elnyert kegyelmét abban a korban még el nem veszthetik«. Melyből világos a zsinatnak fölfogása» hogy a gyermekek akkor kötelesek a szent áldozáshoz járulni, mikor a kegyelmet vétek által elveszthetik. Egybehangzók ezzel a XIII. Benedek alatt tartott római zsinatnak szavai: »a szentáldozás kötelezettsége akkor kezdődik, mikor a fiúk és leányok beszámíthatóságuk korát elérték, azt a kort ugyanis, melyben külömbséget tudnak tenni ezen szent eledel — vagyis az Ur Jézus Krisztus teste — és a közönséges mindennapi kenyér között; és mikor annak vételére méltó áhítattal és vallásossággal tudnak járulni«.4 A római katekizmus pedig írja: »hogy mely korban kell. jen nyújtani e szent titkokat a gyermekeknek, azt senki jobban meghatározni nem képes, mint a szülő és az a pap, akinek kell, hogy a gyermekek meggyónják bűneiket. Ezeknek kötelessége kinyomozni és a gyermekektől kitudni, vájjon rájöttek-e már e fölséges Szentségnek némi ismeretére és kivánják-e azt?«5 Mindezekből következik, hogy a szentáldozáshoz szükséges tudatosság kora akkor van meg, mikor a gyermek a szentségi kenyeret a közönségestől megkülöm- böztetni képes, hogy méltó áhítattal járulhasson az oltárhoz. Tehát nem szükséges a hit dolgainak teljes ismerete, elég csak bizonyos elemi tudás, azaz néminemű ismeret; sem pedig az értelmi fejlettségnek teljes foka, minthogy a kezdetleges is megfelel, azaz, ha valamiképen már eszével élni tud. Miért is a szentáldozást tovább halogatni és annak vételénél érettebb korra várni föltétlenül elitélendő eljárás, melyet az apostoli szentszék is több ízben rosszait. így b. e. IX. Pius Pápa i860, március 12-én Antonelli bibornok által a francia püspökökhöz íratott levelében élesen kikelt az ellen, hogy némely egyházmegyékben egyre jobban terjed az első szentáldozás idejének a halasztgatása egész az érettebb korig, sőt még akkor is bizonyos meghatározott életévekhez van kötve. A szent zsinati kongregáció meg egyenesen kijavította az 1851. március 15-én tartott roueni tartományi zsinat fejezetét, mely a 12 éven aluli gyermekeknek egyszerűen megtiltotta a szentáldozáshoz való járulást. Hasonlóképen járt el ugyancsak ez a szent kongregáció 1910. március 25-én a strassburgi ügyben, amikor megkérdeztetvén, vájjon 12 vagy 14 éves korukban bocsáthatók-e a gyermekek a szentáldozáshoz? — visszairt: »fiuk és leányok, mikor a beszámítha- tóság korát elérték, vagyis mikor eszükkel élni tudnak, a szentáldozáshoz bocsátandók.« 1 In S. Thom. 3. p., qu. 80, a. 9, dub. 6. — * In 3. P., S. Thom. d sp. 214, c. 4, n. 43. — 8 P. III.( fit. 14, c. 2, §.5. — 4 Instruzioue per quei ehe debbano la prima volta ammettersi alia S. Communione Append. XXX, P. 11. — » P. II, De Sacr. Euchar , n. 63.
