A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
40 kizárja végül a történelem, mely tényleg kimutatja, hogy ilyen volt a dolog lefolyása. Azonban közvetve igenis Krisztustól van az egyház is, a szentségek is. Hogyan ? Azt állítják, hogy minden keresztény ember öntudata virtualiter bennfog- laltatik Krisztus öntudatában, mint a csírában, magban a növény. Miután pedig a palánták a mag életét élik tovább, a keresztények is Krisztus életét folytatják. Ámde Krisztus élete a hit tanítása szerint isteni, tehát a keresztények élete is az. Ha tehát az az élet adott létet az idők folyamán az egyháznak és a szentségeknek, joggal mondható, hogy eredetük isteni és Krisztusnak köszönhető. Hasonló módon értelmezik a szentírás és a dogmák isteni voltát. Ezzel be is van fejezve a modernisták hittudományának ismertetése. Mindenesetre rövid magában véve, de bő vizű forrás azok számára, kik azt vallják, hogy a tudománynak kell engedelmeskedni, bármit szóljon is. Ezeket kiki könynyen alkalmazhatja a többire, amit mondandók vagyunk. A hit eredetéről és mibenlétéről már röviden megemlékeztünk volt. Azonban miután a hitnek sokféle gyökere van s a főbbek az egyház, a dogmák, a szent könyvek, lássuk ezekről is, mit tanítanak a modernisták. Kezdjük a dogmákkal Mi a dogmák eredete és természete, már előbb ecseteltük. Bizonyos impulzusból, belső szükségből erednek, melynél fogva a hívő gondolatait kidolgozza, formulázza, hogy úgy a saját, mint a másik öntudata világosabbá legyen. Ez a munka abban áll, hogy az ész kezdetleges formuláját kicsiszolják, kidolgozzák, nem önmagában véve, hanem a körülményeknek megfelelöleg, azaz, mint ők mondják elég homályosan, vitalis kicsiszolás az. Innen van, hogy csakhamar másodlagos formulák keletkeznek a kezdetleges mellett, amelyek összegyűjtetvén, ha a nyilvános tanítóhivatal által szente- síttetnek, mint a köztudat kifejezői, akkor dogmáknak neveztetnek. Ettől jól meg- kiilönböztefendők a hittudósok fejtegetései, magyarázatai, amelyek különben jólehet nem tartoznak a dogma élettörténetének keretébe, még sem hiábavalók, hasznukat vehetni egyrészt a vallás és á tudomány összeegyeztetésére, az ellentétek megszüntetésére, másrészt a vallás külső megvilágítására és megvédelmezésére, végül talán valamely új, a jövőben formulázandó dogmához az anyagot elkészítik. — A szent dolgok kultuszáról nem sok mondani valónk volna, ha nem értenék alattuk a szentségeket is, és éppen e pontban legnagyobb a modernisták tévedése. A kultusz, mint ők mondják, kétféle impulzusból, belső szükségből származik ; ugyanis az ő rendszerükben, mint már láttuk, minden belső impulzusra, belső kényszerre vezettetik vissza. Az egyik impulzust a vallás érzékítésére való törekvés adja meg, a másik a vallás külső nyilvánulásának szüksége, ami érzéki formák, rítusok nélkül nem képzelhető és azt képviselik a szentségek. Azonban a szentségek a modernisták szemében puszta symbolumok, puszta jelek, bár nincsenek minden jelentőség és erő híjjával. Ennek bizonyítására bizonyos szavak (jelszavak) példájára hivatkoznak, amelyeknek az a szerencséjük, hogy alkalmasak bizonyos eszmék kifejezésére és terjesztésére, amely eszmék különösen fontosak, nagy horderejűek és különösen hatnak a lelkekre. Amily viszonyban állnak a jelszavak ama fogalmakhoz, eszmékhez, úgy viszonylanak a szentségek a vallásos érzethez ; semmi egyéb jelentőségük nincsen. Egyszerűbben és világosabban szólva, a szentségek egyedül a hit élesztésére szolgálnak. Ezt azon-
