A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
41 ban a trienti zsinat kifejezetten kárhoztatta d »Ha valaki azt mondaná, hogy a szentségek egyedüli rendeltetése a hit táplálása, élesztőse, legyen az kiközösítve.« A szent könyvek természetéről és eredetéről is megemlékeztünk már rövidesen. A modernisták szerint a szent könyvek (vallásos belső) tapasztalatok összefoglalta, nem olyan tapasztalatok, amelyekkel bárki közönségesen találkozik, hanem rendkívüli és kiváló tapasztalatok összefoglalata, amilyenek azonban minden vallásban előfordultak. Ezt tanítják a modernisták a mi szentkönyveinkről is, az ó- és újszövetség könyveiről egyaránt. De ravaszul hozzáfűzik e megjegyzést : jólehet a tapasztalat közönségesen a jelen időre vonatkozik, de vonatkozhatik a múltra vagy a jövőre is, ha a hívő a multat a visszaemlékezés útján visszaidézve, a jelen módjára újra átéli, vagy a jövőt hasonlókép a jelenbe átteszi. Ez alapon érthető, mi címen sorolják a történeti és az apokalyptikus könyveket is a szent könyvek közé. így tehát a szent könyvekben Isten szól ugyan hozzánk, a hívő (író) által, de, a modernista theologia felfogása szerint csakis az immanentia útján és a permanentia divina útján. Ha azt kérdezzük, mit kell tartanunk a szent könyvek sugalmazásáról (inspiratio) ? azt felelik, hogy az inspiratio nem különbözik azon impulzustól, mely a hívőt arra birja, hogy hitét szóval vagy írásban kifejezésre juttassa, legfelebb intenzitás fokára nézve múlja felül. Hasonlít a sugalmazás a költői ihletséghez, ily értelemben mondják : »Est Deus in nobis, agente calescimus illo«. Eszerint Isten a szent könyvek sugalmazásának kezdete, kiinduló pontja. Szerintük az inspiratio a szent könyvek minden részletére kiterjed. Ezt látva, azt hinné az ember, hogy orthodoxabbak, mint a sok újabb biblikus író, kik az inspiratio fogalmát megszorítják egy kissé, pl. midőn az ú. n. hallgatag idézetek (tacitae citationes) lehetőségét vitatják. De valójában a modernisták ezt csak szóval mondják és színlelve hangoztatják. Mert az agnosticizmus elve szerint a biblia emberi mű, emberek írták emberek számára, bár a theologusnak jogában áll az immanentia törvénye értelmében isteni műnek tartani és hirdetni a bibliát; nos, lehet-e ennél jobban megszorítani az inspiratio fogalmát ? Általában szólva elismerik a modernisták az inspiratiót, de kath. értelmét tagadják. Bővebb megbeszélésre ad alkalmat az, amit a modernista iskola az egyházról írt. Mindenekelőtt tudni kell, hogy szerintök az egyház kétféle szükségletből ered: az egyik minden hívőben, az egyedekben nyilatkozik, különösen azokban, kik a kezdetbeli, őseredeti avagy különös tapasztalatban részesültek s szükségét érzik, hogy hitüket másokkal közöljék ; a másik, miután a hit már elterjedt nagy sokaság közös birtoka lett, a collectivitáshan gyökerezik, mely arra kénytet, hogy tömörüljenek társaságba a közös éidek növelésére, védelmére, terjesztésére. Mi tehát az egyház? A kollektiv öntudat szülötte, vagyis az egyedek öntudatának, társulásának, szövetkezésének terméke, mely tömörülés a vitalis permanentia értelmében az első hívőre, tehát ami a kath. keresztényeket illeti, Krisztusra vezetendő vissza. Már most tovább menve, minden társaság tekintélyre, kormányzóra szorul, kinek feladata a társulat összes tagjait a közös cél felé vezérelni, irányítani s az összefűző ' Sess. 7. de Sacrm. in genere. Can. 5.
