A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

39

nyos hittudománynyal szakítva, új theologiát akarnak teremteni, mely összhangban legyen a modern bölcselők eszméivel.

III. De térjünk át Tisztelendő Testvérek a modernista hittudományra. Kényes, nehéz dolog, de röviden foglalkoznunk kell vele. Az a feladat, mikép lehetne összeegyeztetni a hitet a tudománynyal? úgy, hogy az elsőt a másodiknak alárendelik. E pontban a modernista theologus ugyanazon fegyverekkel él, ugyanazon elveket alkalmazza, amelyeket a bölcsészeiben használnak és a hívőre alkalmaztak, amint láttuk, t. i az immanentia és a symbolizmus elvét. A dolgot egész egyszerűen a következőkép oldják meg: A modern bölcselet szerint a hit gyökere, elve immanens; a modernista hívő hozzáteszi: és ez a gyökér maga az Isten; a modernista theologus levonja a következtetést: tehát az Isten immanenter az emberben van. Ez a theologiai immanentia. És másrészről: a modernista bölcselet szerint a hit tárgya Isten in se, ebből a modernista theologus oda következtet, hogy az isteni valóság representatiói merőben symbolikus jellegűek. És ez a theologiai symbolizmus. Rettenetes tévedések, amelyeknek horderejét és nagyfokú veszélyességét a belőlük folyó következmények mutatják. Ugyanis, hogy előbb a sym- bolizmusról beszéljünk, miután a symbolumok csak a hit tárgyához viszonyítva symbolumok, a hívő alanyhoz viszonyítva azonban eszközök jellegével birnak, óvakodnia kell a hívőnek, nehogy a formulának, mint ilyennek nagyobb jelentőséget tulajdonítson kelleténél. Nem a formula, hanem az abszolút igazság a fődolog, amely a formula leple alatt van, s amelyet a formula törekszik kifejezésre juttatni, de sohasem fejezi ki tökéletesen. És hozzáteszik, hogy a hivő használhatja a formulákat, amennyiben segítségére vannak, mert a hívők hasznára, nem kárára (akadályul) kell szolgálniok; érintetlen tiszteletben tartandók azonban szocziális tekintetetekből azon formulák, amelyeket a nyilvános tanítóhivatal alkalmasnak ítélt, védelmezett a köztudat kifejezésére. Ami pedig a theologiai immanentiát illeti, tulajdonkép mi a modernisták véleménye, azt nehéz megállapítani, mert elágazók a véleményeik. Némelyek úgy értik, hogy a működésben levő Isten bensőbben van jelen az emberben, mint az ember maga; ami, ha helyesen értelmezzük, kifogás alá nem eshetik. Mások úgy értik, hogy Isten működése egybeesik a természet működésével, mint az első ok a másodlagos ok működésével és ez a felfogás már a természetfeletti rend tagadására vezet. Végül ismét mások úgy értik, hogy pantheizmus gyanújába esnek, de ez a felfogás jobban megfelel, nagyobb összhangban van egyéb tanaikkal.

Az immanentia most jelzett elvéhez még egyet csatolnak, melyet a permanentia divina elvének nevezhetni, s a két dolog egymástól körülbelül annyiban különbözik, mint az egyéni magánjellegű tapasztalat a hagyomány útján átszármaztatott tapasztalattól. Példával világosítjuk meg a dolgot, s szolgáljon például az egyház és a szentségek. Az egyházat és a szentségeket, úgy mondják ők, épen nem Krisztus alapította. Kizárja ezt az agnosticizmus, mely Krisztusban puszta embert lát, kinek vallási öntudata, mint a többi emberé, lassankint formálódott ki; kizárja az immanentia törvénye is, mely a külső applikatiókat, mint ők nevezik, visszautasítja ; kizárja hasonlókép az evolutio törvénye, mely szerint ahhoz, hogy a csírák fejlődjenek, megnőjenek, idő követeltetik s kedvező körülmények időbelj sorozata ;