A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
38 a logikai világrenddel foglalkozik, az absolut és tiszta eszményi dolgokra is kiterjed. Tehát a bölcselet jogkörébe tartozik az isteneszme is, amely szintén evolutió- nak van alávetve, s a netán fenforgó tévedéseket kijavítani a tudomány joga és kötelessége. Innen a modernisták ama mondása, hogy a vallás evolutiójának összhangban kell lenni az erkölcsi és értelmi evolutióval, vagyis, mint egyik vezéremberük mondja, ezeknek alá van vetve. 3. Végül hozzájárul, hogy az ember természete a dualismust nem tűri; azért a hívőt bizonyos belső szükség kényszeríti, hogy a hitet a tudománynyal összhangba hozza, úgy hogy azon általános eszmével, melyet a tudomány nyújt a mindenségről, a világról, összeütközésbe ne kerüljön. Ámde mindez, Tisztelendő Testvérek, éles ellentétben áll azzal, amit elődünk, IX. Pius tanított, Írván: »A bölcseletet vallási dolgokban nem az úrnő, hanem a szolgáló szerepe illeti meg, nem feladata előirni, mit kell hinnünk, hanem ésszerű hittel elfogadni, sem az Úr hittitkainak mélységeit firtatni, hanem jámbor és alázatos hittel tisztelni feladata.«1 A modernisták a dolgot épen megfordítják s azért joggal alkalmazhatók reájuk másik elődünk, XVI. Gergely szavai, melyeket korabeli hittudósoknak írt: »Némelyek nálatok a hiúságtól felfuvalkodva, a Szentatyáktól felállított korlátokat profán újítással el akarják mozdítani helyükről, a szentirás értelmét . . . a rationalista bölcselet tanaihoz akarják idomítani, tudományuk fitogtatására, nem pedig a hallgatók hasznára .... különféle új és idegen tanoktól elkapatva felfordítják a dolgokat s a szolgálónak szolgálni kényszerítik a királynőt.«2 Ezt még jobban belátja, aki megfigyeli a modernisták eljárásmódját. Sokszor ellentéteseknek látszanak könyveik és szavaik, úgy, hogy kétkedőknek, habo- zóknak látszanak. Pedig jól megfontolt és tudatos ez az eljárásuk, mindez t. i. a hit és tudomány viszonyáról (szétválasztásról) való véleményük természetes folyománya. Innen van, hogy irataikban némely helyeket minden kath. ember helyeselni fog, más dolgokat, alig egy lapot fordítva azt vélnéd, rationista ember irta. Innen van, hogy mint történetírók Krisztus istenségét egy szóval sem említik, de ha szószékre lépnek, a templomban határozottan állítják, hangoztatják. Hasonlókép mint történetírók a zsinatokat és Szentatyákat semmibe se veszik, de ha catechizál- nak, mindezeket tisztelettel felhozzák. Szintúgy éles különbséget tesznek a hittudományi, pastorális exegezis és a történeti és a tudományos bibliamagyarázat közt. Nemkülönben azon elvből kiindulva, hogy a tudomány teljesen független a hittől, midőn bölcseletről, történetről, kritikáról beszélnek, Luther nyomdokait követni3 nem átallják, s az Egyház parancsait, a Szentatyákat, az egyetemes zsinatokat, az egyház tanítóhivatalát tüntetőleg lekicsinylik, lenézik, s ha ezt szemükre hányják, avval panaszkodnak, hogy a tudomány szabadságát támadjuk. Végül mivel elvük, hogy a hit a tudománynak alá van rendelve: nem ritkán gáncsolják az egyházat azért, hogy makacsul vonakodik a dogmákat a bölcseleti véleményeknek alárendelni, azokhoz alkalmazkodni; mert ők maguk pedig épen arra törekszenek, a régi hagyomá1 Breve ad. Épp. Wintialam 15 Juni 1857. — * Epist. ad Magistros Theol. Paris. Non. Julii 1823.— 8 Prop. 27. demn. a Leone X in Bulla: »Exsurge Domine.« 16. Maji I520.: »Via nobis facta est enervandi auctoritatem Conciliorum et libere contradicenei eorum gestis et judicandi eorum decreta, et confidenter confitendi quidquid verum videtur sive probatum fueiit, sive reprobatum a quocumque Concilio.«
