A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
37 tálát közlése másokkal praedicatio útján és az ész formulái útján. Amely formulának representativ jelentőségén (mint ők nevezik) kívül suggestiv erőt is tulajdonítanak, úgy azokra nézve, akik hisznek (hívők), és ezekben a szundikáló vallási érzetet felébreszti s az egykor birt belső tapasztalatot felújítja, mint azokra nézve, akik még hitetlenek, és ezekben a vallási érzetet s a belső tapasztalatot megteremti. így terjesztetik el a vallási tapasztalat a népek széles rétegeiben, nemcsak azon népek közt, amelyek most léteznek, hanem a jövő nemzedékek közt is, az írott és az élő szó útján. A vallási tapasztalat ilyetén közlése néha gyökeret fog és élővé lesz, máskor elvénül és kihal. Ámde a modernisták szerint élő valóság az igazság jele, az életet és igazságot összekeverik. Ebből pedig megint az következik, hogy az összes létező vallások igazak, mert különben nem is lehetnének élő vallások. Ezek után, Tisztelendő Testvérek, az is világos, minő viszony forog fent a modernisták szerint a hit és a tudomány közt s ez utóbbihoz számítják a történelmet is. Az első tudnivaló, hogy az egyiknek anyaga teljesen különbözik a másik anyagától. Mert hiszen a hitnek tárgya kizárólag az, amit a tudomány a maga szempontjából megismerhetetlennek tart. Tehát mindkettőnek egészen más-más feladata van; a tudomány tárgya a tünemények, s e téren semmi helye, szerepe a hitnek; viszont a hitnek tárgya a természetfölötti, amihez meg a tudománynak semmi köze. Ebből világos, hogy a hit és a tudomány közt soha sem lehet összeütközés, mert ha megmarad mindegyik a maga területén, sohasem találkozhatnak, tehát összeütközésbe sem kerülhetnek. Ha valaki erre azt az ellenvetést tenné, hogy vannak dolgok, melyek a látható világhoz tartoznak és egyben a hitnek is tárgyai, pl. Krisztus emberi élete a földön, erre tagadólag felelnek, mert jóllehet a látható tünemények sorába tartoznak Krisztus életjelenségei, de mint a hit tárgyai, a hit által, mint fentebb mondva volt, átalakíttattak és elferdíttettek, s ezzel az érzéki világrendből a természetfeletti rendbe vitettek át. Azért ha azt kérdezzük, vájjon hát Krisztus művelt-e való csodákat, adott-e jövendöléseket, feltámadt-e s felment-e a mennyekbe? az agnosztikus tudomány tagadó, a hit állító feleletet fog adni, de azért a kettő közt semmi összeütközés nincs. Mert az egyik tagad mint bölcselő s bölcselőhöz szólván, Krisztust csupán a történeti valóság szemüvegén át nézi; állítja a másik mint hívő hívekhez szólván s náluk Krisztus újra él a hit által és a hitben »Cristi vita iterum vivitur a fide et in fide.« De azért mégis nagyon csalódnék, aki ezekből azt következtetné s azt vélné, hogy a hit és a tudomány semmiféle tekintetben sincsenek egymásnak alávetve. A tudomány tényleg nincs alávetve; de a hit háromféle jogczimen is alá van vetve a tudománynak: i. Minden vallási tényben, leszámítva az isteni valóságot, minden egyéb, különösen a vallási formulák a tünemények keretén belül mozognak, s azért a tudomány hatásköréhez tartoznak. A hivő itt hagyhatja a világot, de amig a világon van, a tudomány és a történelem törvényeit, bonczkését, ítéletét, akár tetszik, akár nem, nem kerülheti ki. 2. Jóllehet mondva volt, hogy az Isten csupán a hitnek tárgya, s ez áll is az isteni valóságról, de nem az Isten eszméről, az utóbbi ugyanis a tudomány hatáskörébe tartozik, mert a tudomány, midőn
