A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
34 igazság és jóság birtokába saját erejéből folytonos haladás útján képes és kell eljutnia, legyen kiközösítve.«1) Eleddig, Tisztelendő Testvérek, még semmi szerepe sem volt az észnek- De azért van a modernisták szerint az észnek is része a hit aktusában. Hogyan, mikép? érdemes azt tudni. Azon vallásos érzelemben (amelyet többször említettünk, éppen mivel érzelem, nem megismerés) jelentkezik Isten az ember előtt, de homályosan, zavarosan, annyira, hogy a hívő alanytól alig, vagy éppen nem külömbözik. Szükséges tehát, hogy ezen zavaros érzelmet valamely fényforrás megvilágítsa, hogy az Isten különválasztassék. És ez az ész dolga, mert ennek feladata gondolkozni és bonczolgatni; az ész útján alkotja meg az ember a vitális tüneményekről a fogalmakat (észbeli képet, species), amelyeket azután szavakkal fejez ki. Innen a modernisták gyakran hangoztatott tétele, miszerint szükséges, hogy a vallásos ember hitét átgondolja, »cogitare suam fidem.« Az ész tehát az említett érzetet megvilágítja, a képet festő módjára kidolgozza, az elhomályosult, áttetsző képet új fényben ragyog- tatja; körülbelül, igy magyarázgatja a dolgot egyik modernista író. E tekintetben az ész kétféle tevékenységet fejt ki : először természetes, önkénytelen aktust, s az eredményt egyszerű és népies mondat alakjában mondja ki; másodszor behatóbb reflex aktust, a népies gondolatot finomabban kidolgozza, s a gondolatot másodlagos tétel alakjában fejezi ki, meljnek ugyan az előbbi, a népies tétel a gyökere, de simítottabb, tudományosabb kifejezésekbe van öltöztetve. Ezen másodlagos tételek, ha a legfőbb egyházi tanítóhivatal szentesíti, képezik a dogmákat. Ezzel elérkeztünk a modernisták tanításának egyik tő fejezetéhez : a dogmák eredetének és a dogmák mibenlétének kérdéséhez. A dogmák eredete az előbbi, egyszerű népies formulák, melyek bizonyos értelemben szükségesek a hithez ; mert a kinyilatkoztatáshoz, hogy valóban az legyen, az öntudatban Isten világos ismerete kívántatik. Mégis ugylátszik, a dogmát inkább a másodhelyen felsorolt formulákban keresik. Hogy pedig a dogmák természetét, mibenlétét megértsük, mindenekelőtt azt kell kutatnunk, minő viszony forog fent ama vallási formulák és a sokat említett vallásos érzelem közt. Ezt pedig könnyen megérti az, aki tisztában van azzal, hogy ama formulák czélja nem más, mint a hívőnek lehetővé tenni azt, hogy hitéről számot adjon. Tehát közvetítő középhelyet foglalnak el a hívő és hite közt; tehát a hitet tekintve, a hit tárgyának inadaequát jelei, kifejezői, köznyelven hitvallási formulák „symbola*, a hívőt tekintve, merő eszközök „ instrumentaEbből következik, hogy a dogmák semmi esetre sem fejeznek ki absolut igazságot, azért mint hittani formulák (symbola) az igazság tükörképei, mely azonban a vallási érzelem mineműségéhez alkalmazkodik, amennyiben az érzelem az emberhez viszonyíttatik ; mint eszközök (instrumenta) az igazság szekere, hordnokai s azért viszont az emberhez alkalmazandók, amennyiben az ember a vallási érzethez viszonyíttatik. Már pedig a vallási érzet tárgyának, minthogy az absolut lény vissztüköre, számtalan, végtelen sok alakja lehet, melyek közül majd az egyik, majd a másik nyilvánulhat meg. Hasonlókép az ember, mint hívő alany más és más viszonyok közt lehet.2 Követke1 De Revel, can 3. — 2 Relativizmus.
