A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
35 zéskép a dogmáknak nevezett formulák is ugyanazon esélyeknek vannak kitéve és így változásnak vannak alávetve. Ezzel azonban nyitva áll az út a dogmák belső változása, folytonos evolutiójának lehetőségére. Nyilvánvaló, Hogy mindez álokoskodások végtelen sorozata, mely minden vallás tagadására és megdöntésére vezet. A modernisták tényleg a dogmák evolutiójának és változásának nemcsak lehetőségét, hanem szükséges voltát részint kifejezetten állítják, részint egyéb állításaikból az nyilván következik. Ugyanis tanításuknak egyik legfőbb tétele, melyet a vitalis immanentia elvéből vezetnek le, hogy a vallási formuláknak, hogy valóban azok legyenek, nem pedig csupán az ész találmányai, vitálisoknak kell lenniök, vagyis a vallási érzet életét kell élniök. Amit nem úgy kell érteni, mintha ezen formulák, kiváltkép a pusztán imaginativ formulák, a vallási érzet számára találtattak volna fel ; mert annak semmi jelentősége sincs, ami a formulák eredetét, számát, minőségét illeti; hanem úgy értendő, hogy a formulákat a vallási érzet, ha szükséges, megfelelő változtatással, vitális módon teszi magáévá. T. i. (más szavakkal élve) szükséges, hogy a primitiv formulát a szív fogadja el és szentesítse, hasonlókép szükséges, hogy a szív vezesse azt a munkát, mely a sekundär formulákat létrehozza. Innen van, hogy szükséges a formuláknak úgy a hithez, mint a hívőhöz alkal- mazkodniok, hogy vitálisoknak legyenek mondhatók. Ugyanazért, ha bármi okból ez az alkalmazkodás hiányzik, megszűnik, a formula elveszti eredeti jelentőségét s változtatásra szorul. Ha pedig a dogmatikai formuláknak ilyen a természete, ilyen változandó a sorsa, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a modernisták annyira csúfolódnak felettük, annyira lenézik a dogmákat ; ellenben mindenek fölé emelik és magasztalják a vallási érzetet és a vallásos életet. Ugyanazért vakmerőén gáncsolják az egyházat, mintha tévútakon járna, mivel a formulák külső értelmétől belső valláserkölcsi erejüket nem tudja megkülönböztetni, a jelentőség nélküli formulákhoz hiábavaló erőfeszítéssel makacsul ragaszkodik s e mellett a vallásosságot magát szétfoszlani engedi. íme vakok ők és világtalanok vezetői, kik a gőgös tudománytól felfuvalkodva, esztelenségükben annyira mennek, hogy az igazság örök fogalmát és a vallás igaz értelmét felforgatva, olyan új rendszert iparkodnak meghonosítani, »mely féktelen újításvágytól vezéreltetve, az igazságot nem ott keresi, ahol található, a szent apostoli hagyományokat mellőzve, más, hiú, üres, bizonytalan és az egyháztól nem helyeselt tanokat követ, s ezzel vélik támogatni az igazságot ez oktalan emberek«. II. Ennyit, Tisztelendő Testvérek, a modernista bölcseletről. — Térjünk át a modernista hívőre. Ha azt keressük, miben különbözik náluk a hívő a bölcselőtől, tudnunk kell, hogy jólehet a modernista bölcselő elismeri a természetfeletti valóságot, amennyiben a hit tárgya, de ezen valóságot nem másutt keresi, mint a hívő lelkében, amennyiben a vallási érzés és állítás tárgya, és épen azért a körülmények körét nem haladja túl ; vájjon azonban e valóság az érzeten és állításon kívül önállóan is létezik-e, azt a kérdést a modernista filozófus mellőzi. Ellenben a modernista hívő biztos igazságnak tartja, hogy a természetfeletti valóság, önállóan létezik és nem függ merőben a hívőtől. Ha pedig azt kérdezzük, mire támaszkodik a hívőnek ez 1 1 XVI. Gergely körlevele »Singulari Nos«. 7. kai. Jul. 1834.
