A Győri Püspökség Körlevelei, 1907
Tartalomjegyzék
54 elválasztva, — átváltozott volna személyi kegyurasággá; hogy ez jogilag is megtörténhessék és törvényes szentesítést nyerhessen, ehhez a győri egyházmegyei hatóságnak hozzájárulása és a legfőbb kegyurnak külön kikért engedélye lett volna szükséges. Kisfaludy Sándor sem az egyiket, sem a másikat ki nem kérte, sem el nem nyerte, amiért is az adás-vevési szerződésben magának fenntartott kegy- uraság semmisnek volt tekintendő; igy az egyházmegyei hatóságra nézve előállott a kötelezettség, hogy a lövői plébánia kegyuraságának ügyét, — mely ha jogilag nem is, mert eme szempontból kétség nem foroghatott fenn, — de tettleg megzavartatott — a legfőbb kegyurtól kikérendő legmagasabb elhatározás alapján rendezze. A legfőbb kegyur képviseletében — a tárgyalás folyama alatt — a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úr 1902. évi október hó 9-én 70,596. szám alatt kelt átiratában teljesen megerősítve az egyházmegyei hatóság állásfoglalását, kimondja, hogy a lövői plébániát illető dologi, vagyis birtokhoz kötött kegyuraság nem válhatott személyi kegyurasággá, s igy a földbirtok nélkül maradt Kisfaludy Sándor és neje, Niczky Matild, nem tarthatták meg a kegyuraságot; minél fogva teljes joggal kegyurnak tekintendők a dologi kegyurasággal összekapcsolt Lövő azon ingatlan birtokosai, kik az 1870. évben kötött adás-vevési szerződésben mint a kegyurasággal megterhelt birtok vevői szerepelnek. Ennek kapcsán Lövő község összes birtokos lakosai közösséget vállalván a kegyurasággal megterhelt birtok mai tulajdonosaival, 1906. év január hó i-én tartott egyházközségi gyűlésük határozatából jegyzőkönyvileg azon kérelemmel járultak az egyházmegyei hatósághoz, hogy elkerülendők a plébános-választásnál esetleg felmerülhető zavarokat, miután ők az egyházmegyei hatóság atyai jóakaratában és bölcs kormányzásában teljesen megnyugosznak, a küszöbön álló és minden később bekövetkező plébános kinevezését illetőleg, — vegye át tőlük minden jogával és terhével együtt a kegyuraságot. A kegyurasági terhektől való mentességük címén kötelezik magukat egyszer-mindenkorra 4000, azaz négyezer koronányi összegnek, négy évi ezer koronás részletekben, a lövői templompénztár és annak javára való lefizetésére. Lövőn birtokos híveinknek eme kérelmét annál is inkább hajlandók voltunk részünkről teljesíteni, mert ezen megoldás által a lövői plébánia kegyúri jogának ügye a kánonok és hazai törvények rendje szerint volt megoldható; másrészről pedig a lövői templom részben saját pénztára fedezetéből, jó részben pedig a lövői hívek dicséretes buzgóságából és áldozatkészségéből teljesen jó karba helyeztetvén, a befizetendő 4000 koronányi összeggel oly kedvező helyzetbe jut, hogy Isten őrző kegyelme mellett egyházmegyénkre súlyosabb terheket nem fog róni. Lövői birtokos híveinknek hozzánk intézett jegyzőkönyvét az abban foglalt kérelemmel és kötelezettséggel felterjesztettük O csász. és apóst, kir. Felségéhez, aki is mint legfőbb kegyur folyó évi március hó 15-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával a jegyzőkönyvet egész terjedelmébén jóváhagyni, és a lövői plébániát a megyés püspöki szabadadományozásu plébániák közé sorolni méltóztatott. A lövői plébánia kegyurasági kérdésének rendezését magában foglaló ez
