A Győri Püspökség Körlevelei, 1907
Tartalomjegyzék
53 VII. Emlékezetül adjuk jelen iratunk erejével mindenkinek, akit illet, hogy Ö császári és királyi Felsége, a mi legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, mint a Magyarországon levő egyházak legtöbb kegyura, a győri egyházmegyéhez tartozó és Sopronvármegyében fekvő lövői plébániát folyó évi március hó 15-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával a megyés püspöki szabadadományozásu plébániák közé sorozta. Ezen hódoló tisztelettel fogadott legmagasabb elhatározásnak kikérését kívánatossá, sőt szükségessé tette a lövői plébánia kegyuraságában mintegy harminc évvel ezelőtt beállott változás, mely sem a szent Kánonokkal, sem Magyar- ország törvényeivel megegyeztethető, s épen azért tovább megtűrhető nem volt. Ugyanis országunk törvényes erővel biró szokásjogának, régi és újabb törvényeinek megfelelően az ősrégi lövői plébánia kegyuraságát mindenkor és kizárólagosan Lövő község földesurai birtokolták. Nevezetesen, mint ezt egyház- megyei levéltárunk és egyéb hazai hiteles okiratok tanúsítják, kezdetben mint Lövő birtokosai a magyar Királyok, majd a birtokkal való megadományozás utján 1378. évtől a hirneves Kanizsai-család, 1532. évtől ezen családnak leányágon való örökösei, a Nádasdy grófok, majd Nádasdy Ferenc gróf szerencsétlen halála után ennek veje, Draskovich Miklós gróf voltak évszázadokon át a lövői plébánia kegyurai. A sárvár-felsővidéki uradalom, melyhez Lövő is tartozott, 1678-ban Széchényi György győri püspök és egyúttal a kalocsai-bácsi érsekség kormányzójának birtokába jutván, a kegyuraságot nevezett évtől a legújabb időkig a nemes Széchényi nemzetségnek Lövőn birtokos tagjai gyakorolták. Ezen kétszáz éves birtoklás után Széchényi Pál gróf 1868. évi julius 5-én Sopronban kötött adás-vevési szerződés utján lövői nemesi birtokát, amelyen a kegy- uraság nyugodott, el- és átadta Kisfaludy Sándornak és nejének, Niczky Matildnak. E szerződést boldogult nagynevű elődünk, Zalka János dr. győri püspök az egyház- megyei hatóság nevében és részéről tudomásul vette, és a kegyúri jognak Kisfaludy Sándorra való átháramlását, melyet az adás-vevési szerződés 2. pontja külön is megemlít, a maga részéről megerősítette. Kisfaludy Sándor és neje, Niczky Matild, a lövői nemesi birtokot, melyben a kegyuraság gyökerezett, 1870. évi julius hó 3-án Lövőn kelt adás-vevési szerződés erejével 131 lövői kisbirtokosnak eladták, — a kegyúri jogot és kötelezettségeket azonban bizonyos okokból a szerződés VII. pontja szerint maguknak tartották meg. A lövői plébániának mindenkoron a nemesi birtokhoz kötött, tehát dologi kegyurasága az említett adás-vevési szerződés alapján a birtoktól önhatalmilag Nr. 2815. Lövői plébánia kegyúri kérdésének szabályozása.
