A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
3 ságai. Mást parancsol az isteni törvény, s másfelé vonz a test törvénye; mást mond az isteni kegyelem által megvilágított értelem, s mást sugall a tagok törvénye, amelyek csakis az érzékiségnek kedvező élvezetre törnek. »Azért jót cselekedni akarván, — panaszkodik az apostol — találom magamban e törvényt: hogy a rossz hozzám ragadott. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint; de az én tagjaimban más törvényt látok, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik, és engem rabul ád a bűnnek törvénye alá, mely az én tagjaimban létezik. Én szerencsétlen ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?«1 Az érzéki természetnek, a testnek eme rendetlen törvénye indította a pogányok apostolát is keserves panaszra; emiatt kérte az Urat háromszor is, hogy a sátán küldöttjét, a test ösztönét távoztassa el tőle.2 Ennek a megromlott érzéki természetnek hirtele- nül fellobbanó indulatai okai első sorban annak, hogy »sokban vétünk mindnyájan«.3 Ez az oka annak, hogy nincsen közöttünk ember, legyen bár a legszentebb is, aki minden bűnt, az isteni kegyelemnek különös kiváltsága nélkül elkerülhetne, mert »nincs igaz ember a földön, ki jót cselekedjék és ne vétkezzék«.4 Minden bocsánatos vétektől mentnek a szentek életét sem lehet mondani, amint ezt az egyház a trienti szent zsinaton ünnepélyesen ki is mondotta.5 De ez általános törvény alól is ki van véve a boldogságos Szűz.6 Régi hite már az egyháznak, hogy a szent Szűz, akiben »semmi szeplő nincsen«, minden bűntől, még a legkisebb bocsánatos vétektől is ment maradt. Már sz. Ágoston püspök nyíltan kimondja, hogy »amikor vétekről van szó, a szűz Máriát említeni« sem akarja.7 Az Ur-Isten különben is úgy intézkedik, hogy akiket bizonyos feladatra kiválaszt, azokat e hivatal méltó betöltésére felruházza mindazzal, amire szükségök van. Már pedig a szent Szűz nem lehetett volna méltó anyja Istennek, ha valamikor bármiképen vétkezett volna. Ahogyan »a fiák dicsősége az ő atyjok«,8 úgy a szülőknek gyalázata egyszersmind a gyermeknek becsületén is foltot ejt. A szent Szűz azonkivül az Isten Fiával igen közeli érintkezésbe is jutott, a mikor ez emberi természetét a názáreti szűztől vette; már pedig irva van : »Micsoda egyessége lehet Krisztusnak a Béliállal?«9 Krisztus, a végtelen szentség továbbá a szent Szűzben valósággal lakott is, O, aki az Istennek örök bölcsesége; ámde »a gonoszt akaró lélekbe a bölcseség nem megyen be és nem lakik a bűnök alá vetett testben.«10 Végül a szűz Mária és az ördög között az Isten valóságos ellenkezést vetett, amely ellenkezés a bűnnel meg nem állhat. »És mondá az Ur Isten a kígyónak : . . . Ellenkezést vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő megrontja fejedet.«11 »Amiért is egyszerűen azt kell vallanunk — Krisztusban szeretett Híveim — hogy a boldogságos Szűz sem súlyos, sem 1 Róm. 7, 21 s köv. — 8 Kor. II. 12, 7. — 8 Jak. 3, 2. — 4 Préd. 7, 21. — 6 Sess. VI. de justif. can. 23. — 6 „Beata Virgo Maria nunquam peccavit venialiter, eo quod inordinatos passionum motus non sensit.“ S. Thom. Compend. Theol. p. I. cap. 224. — 7 De natura et gratia, cap. 36. — 8 Péld. 17, 6. — 9 Kor. II. 6, 15. — 10 Bölcs. 1, 4. — 11 Móz. I. 3, 15.
