A Győri Püspökség Körlevelei, 1905
Tartalomjegyzék
kik bizalommal viseltetnek a tisztelendő papság iránt és tanácsát kérik. De útbaigazításaikban, valamint állásfoglalásukban az legyen a mérvadó, hogy csak oly férfiúhoz csatlakozzanak, akinek élete, múltja, jelleme, vallásos és hazafias viselkedése biztosítékot nyújt az iránt, hogy szent vallásunk érdekeit, amelyek hazánk jól felfogott érdekeivel mindenkor azonosak, a jövőben is meg fogja védeni és azokért helyt áll. Ne annyira a jelöltek pártállása, mint múltjuk, jellemük, vallásosságuk és tör- hetlen királyhűségük által nyújtott garanciák legyenek döntők elhatározásukban. A politikai viszonyok mindig komorabb szint öltenek és igen sötétnek mutatkozik előttünk a jövő; a király személyét is belevonták a küzdelmekbe és az izgalmak vége beláthatatlan. Ne kutassuk már, ki és mennyiben felelős azért, hogy a dolgok idáig jutottak, csak azt tekintsük, hogy igy már nem mehet tovább! Kell, hogy elitéljük azt a harcmódot, mely a király felségét sem hagyja érintetlenül, és mely a fékevesztett szenvedélyek megvadításával oly elemeknek egyengeti útját, oly rétegeket kever fel, amelyeknek előtérbe lépése és érvényesülése az egyházra s mi reánk lesz először vészthozó, mert amidőn ezek minden tekintély ellen indítanak hadjáratot, először a kér. kath. anyaszentegyház, minden törvényes tekintélynek legigazibb megvédelmezőjének vesztére fognak törni. Megköveteli tehát tőlünk szent vallásunk, hazánk és a magyar szent korona érdeke, hogy semmi körülmények között se támogassunk oly jelölteket, bármely párthoz is tartozzanak, bárminek is vallják magukat, kik meggondolatlan kifakadásaikkal, szavaikkal, cselekedeteikkel, viselkedésükkel megsértik, vagy az elmúlt viharos időben megsértették az ország legfőbb tekintélyét, a koronás királyt. A szentirás szavaival kérve kérem tisztelendő papságomat: „Engedelmesek legyetek tehát az Istenért a királynak, mint a legfőbbnek.“1 Földi életünkben Isten után, Krisztus Urunk helytartója mellett a legnagyobb és legmagasabb tekintély a király. Minden magyar ember, annál inkább minden keresztény kegyelettel említi e nevet: kegyelete csak öregbedik és szivét őszinte tisztelet tölti el, ha a magyar szent korona felkent hordozójára gondol. Mindnyájunkat egész múltunk, minden hagyományunk, szivünk örökös hálája a magyar királyhoz kapcsol. Teljes a mi bizalmunk a szent koronában, mely fölött reménységünk záloga ragyog.51 Amilyen teljes bizalmunk a szent korona iránt, olyan teljes legyen hódolatunk ezen szent korona viselője, apostoli királyunk iránt. A mi jóságos, alkotmányos és vallásos uralkodónk, aki szent királyok utóda, halhatatlan elődök eszményeinek, hagyományainak méltó örököse, nemcsak első a méltóságban, hanem valóban első a hűségben, a törvénytiszteietben és kötelességtudásban. Fenkölt lelkének egész odaadásával szolgálja a közjót, a hazát és lankadást nem ismerő buzgalommal munkálkodik népei jólétén, és ezek boldogításában keresi vigasztalását, amidőn súlyos csapások nehezednek reá. Pedig alig képzelhető súlyos csapás, amely- lyel az isteni Gondviselés ne tette volna próbára törhetetlen hitét. Mégis hosszú és 1 Péter I. 2, 13. — a 1904. évi I. számú Pásztorlevél.
