A Győri Püspökség Körlevelei, 1904

Tartalomjegyzék

miután a világ annyi templomában az egyházi zene javítása oly örvendetes s nem ritkán annyira fényes sikereket ért már is el, miután végül a dolog teljes átalakulásának szükségérzete szállta meg általában az elméket: minden visszaélés e tekintetben tűrhetetlenné vált és eltávolítandó.

Ön, bibornok ur, mint lelkiekben helyettesünk Rómában, szokott nyájasságával és nem csekélyebb erélyével bizonyára rajta leszen, hogy a zenedarabok, melyeket ebben a városban a világi és szerzetes papok templomaiban és kápolnáiban előadnak, teljesen megfeleljenek a mi (alább következő) Utasításainknak. Sokat kell a miseénekekben, a lorettói litániában, eucharisztikus hymnusokban vagy eltávolítani, vagy megváltoztatni; de a mi teljes átalakításra szorul, az a különféle templomokban és bazilikákban végezni szokott Vesperások éneke. A Caeremoniale Episcoporum liturgikus rendeletéi és a klasszikus Római Iskola szép zenészeti hagyományai mindezekben nem találhatók fel többé. A papság ájtatos zsolozsmá- zása helyét, melyben a nép is részt szokott venni, a zsoltárok szavaira irt végnélkül való zenedarabok foglalták el, valamennyien a régi opera-darabok mintájára szabva és legtöbbnyire oly alacsony fokú műizléssel, hogy még a csekélyebb igényű profán koncertekben sem irgalmaznának nekik. Ezek a darabok a keresztény ájta- tosságot bizony elő nem segítik soha; csupán néhány kevésbbé értelmes ember kíváncsiságát érdeklik; nagy többsége a jelenlevőknek boszankodik és megbotrán- kozik azon, hogy ekkora visszaélést hogyan lehet oly sokáig tűrni. Mi tehát elhatároztuk, hogy ezt teljesen megszüntetjük, hogy igy a Vesperások ünnepélye mindenben az Általunk megjelölt szabályok szerint történjék. Elül fognak járni példával a patriarkális bazilikák, az élökre állított bibornok urak lelkes gondoskodása és felvilágosult buzgósága folytán. Es e bazilikákkal vetélkedni fognak a kisebb bazilikák, a collegiatus és plébánia-templomok, valamint a szerzetes-rendek templomai és kápolnái egymásután. Ön pedig, bibornok ur, ne adjon halasztást, ne ismerjen engedékenységet. Halasztással a nehézség nem kisebbedik, sőt növekedik, és minthogy a metszést meg kell tenni, hát történjék az meg mennél előbb. Bízzon mindenki Bennünk és a Mi szavunkba, melylyel isteni kegyelem, mennyei áldás van összekötve. Eleinte az újítás némelyekben talán csodálkozást fog kelteni; néhol talán készületlenül fogja találni a dolog a karmestereket és énekvezetőket; hanem a dolog lassan-lassan mindenütt meg fog indulni és az egyházi zenének teljes összhangzásában a liturgiái szabályokkal és a zsolozsmázás természetével mindenki oly szépséget és kedvességet fog találni, aminőt előzetesen talán nem is sejtett. Tény, hogy ez a Vesperások ünnepélyét tetemesen rövidebbé fogja tenni. És ahol a templomok igazgatói némely körülmények között az ünnepélyt bővíteni akarják majd, hogy tovább foglalkoztassák a népet, mely ily testi istentiszteletekre oly szivesen seregük össze, semmi sem fogja tiltani, sőt igazán kapóra fog jönni és nyereség lesz a nép épülésére, hogy ha a Vesperás után alkalmas szentbeszéd lesz és az egészet ünnepélyes áldás fogja bezárni az Oltáriszentséggel.

Azt akarjuk végül, hogy az egyházi zenét különös gonddal, kellő határok közt, Róma minden papnevelő-intézetében míveljék, hol a világ minden részéről az egyházi ifjúságnak oly számos és kiváló csoportja jön össze, hogy a szent