A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
77 tudományokban és az egyházias szellemben nyerjen nevelődést. Tudjuk, és nekünk nagy örömünkre szolgál, hogy néhány intézetben az egyházi zene oly szépen virágzik, hogy ez intézetek másoknak ebben mintául szolgálhatnak. De némely intézet, seminarium és collegium, akár az elüljáróság gondatlanságából, akár a zene tanításával foglalkozó személyek rossz Ízlésénél fogva, sok kívánni valót hagy fenn. Ön, bibornok úr, e tekintetben is lesz szives gondoskodni, sürgetve különösen azt, hogy a gregorián-éneket a trienti egyetemes zsinat és számtalan más, tartományi és egyházmegyei zsinatok rendeletéi szerint, különös gondossággal tanulják és az intézet nyilvános és magánszertartásaiban annak rendesen elsőbbséget adjanak. Előbbi időkben, igaz, a gregorián-éneket sokan nem ismerték, csakis hibás, elváltoztatott, megkurtított szövegekből. Hanem kiváló és a keresztény művészet körül nagyra érdemesült emberek gondos és hosszas tanulmányai a dolog állását egészen megváltoztatták. A gregorián-ének csak elégségesen is visszaállítva amaz eredeti tisztaságába, amelyben azt az atyák ránk hagyományozták és amelyben némely egyházak kódexeiben ma is feltalálható, édes, kedves, könnyen megtanulható és oly új s váratlan szépségeket rejt magában, hogy ahol behozták, nem késett és nem szűnt meg igazi lelkesedést kelteni az ifjú énekesekben. Nos, hogyha a kötelesség teljesítésébe bele- vegyül még a szeretet, minden könnyebben és tartósabb sikerrel jár. Akarjuk tehát, hogy e szent város minden semináriumába és collegiumába az illetékesek az ősrégi római éneket hozzák újra be, mely hajdan templominkban és bazilikáinkban hangzatos volt és a keresztény áj tatosság legszebb ideiben a múlt nemzedékeknek gyönyörűségére szolgált. És miként a római egyházból terjedt szét Nyugat többi egyházaiba ez a zene hajdan : úgy most is, azt óhajtjuk, hogy az ifjú növendékpapok, kik itt szemünk előtt növekednek fel, ezt a zenét újra szétvigyék egyházmegyéikbe, midőn azokba mint áldozopapok Isten dicsőségének munkálására visszatérnek. Különös öröm fogja el lelkünket annál a gondolatnál, hogy midőn ezeket az utasításokat kiadjuk, épp XlII-ik százados évfordulóját készülünk megünnepelni a dicső és páratlan nagy szent Gergely pápa halálának, akinek sok század egyházi hagyománya tulajdonította a szent dallamok szerzését és akitől azok nevőket is kapták, Úgy gyakorolják pedig magukat ebben az énekben ami hőnszeretett jó ifjaink, hogy nekünk örömünk teljessé legyen, ha majd hallani fogjuk őket, amint hirlik, együtt énekelni a közelebbi százévi jubileumon a nagy szent pápa sirjánál a vatikáni bazilikában, az alatt a szent liturgia alatt, melyet Isten jóvoltából ott ez alkalommal bemutatni fogunk. Kiváló jóindulatunk jeléül fogadja bibornok úr apostoli áldásunkat, melyet szivünk mélyéből adunk önre, a papságra és ami szeretett kedves népünkre. A Vatikánból, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, 1903. évben. PIUS PP. X. X. Pius pápa Utasítása az egyházi zene ügyében. Motu Proprio előzi meg olasz nyelven, mely a Respighi bíbornokhoz intézett apostoli levél gondolatait foglalja magában.
